(Jászberény, 1670 – Nagyszombat, 1728) 

---

Dr. Szendrei Géza

 

 

A múlt máványtöredékein megtalálható egy nagy előre látó ügyész neve: Bencsik Mihály. Nevét és főleg törekvését több mint 100 évig gyakran emlegették, mások tolla nyomán bukkantam reá, amit csak elértem, elolvastam róla, s végül egy hiányérzetem keletkezett. Senki nem mutatta be azt a Bencsik előtti 100 évet, amelyik teljesen felzilálta a büntetőjogalkalmazást, meghaladottá tette Werbőczy hármaskönyvét, és senki sem érzett rá Bencsiknél hamarább arra, hogy a szatmári béke után (1711) egy olyan egységes Büntető Törvénykönyv megalkotása. Akik átéltek már egy korszakváltást, vagy jelenleg élik a rendszerváltás itt-ott korlát nélküli világát, azoknak nem idegen, ha néhány sorban felvillantom a Bencsik Mihály Btk. tervezetét megelőző közigazgatást, jogalkotást, jogalkalmazást, közbiztonságot felörlő időket. De nézzük előbb őt magát.

Bencsik Mihály 1670-ben Jászberényben született, mindig jogászi pályán dolgozott. Nagyszombaton ügyvéd, az Esztergomi Káptalan és Pozsony vármegye ügyésze volt. A Nagyszombati Jogi Egyetemen a hazai és a római jogot tanította. 1728-ig élt¹, műveiben azonban máig.

Művei: Conclusiones patrio-juridicae ex consvetudinario jure inclyti apostolici regni Hungariae, 1691 (A nemes magyar aposotli királyság jogszokásainak magyarázata). Ebben a magyar törvénykezés rendszerét, a peres személyek statusát, a per egyes részeit (idézés, megjelenés, kereset, kifogás, perbevallás, ítélet, perorvoslat) ismerteti. Műve a hazai jog akkori tanítását tükrözi.

Dissertatio prooemialis cum conclusionibus ex libro I. et II. institutionum imperialium, 1693. (A birodalmi jog I. és II. könyvéhez írt bevezetés és magyarázat).

És fő műve, amely terjedelmes címével a következő:

Novissima diaeta nobilissima principis ss. et oo. inclyti regni Hungariae partiumque eidem annexarum sive propositiones academicae lege nobilitares… jus patriae publicum redolentes, 1722.

(Magyarország és a kapcsolt részek nemes királysága és rendjei, valamint a legnemesebb fejedelem jelenlegi tanácskozása – Tudományos javaslatok a nemességről szóló törvényhez.

A magyar nemzet nemességéről annak eredetéről és megszerzésének módjáról. Az ország rendjeiről és kiváltságosairól, a királyi öröklésről, előjogokról és a járulékos jogokról.

A hazai közjog a Tripartitum IX. cím I. része és más jogszabályok alapján, kérdések szerint rendezett a Nagyszombati Érseki Egyetemen a nemes és nemzetes, jogban igen jártas Bencsik Mihály úr, jogi és filozófiai tanár, az esztergomi érsek konzisztóriumának rendes tagja, a nemes Pozsony vármegye ügyésze és ítélőtáblai ülnöke, Nagyszombat szabad királyi város jogtanácsosa.

A nemességről szóló tanulmányt segítette Bencsik Miklós*, jogi és filozófiai tanár, ítélőtáblai jegyző, tanácsos és a hazai jog szakértője három éven át a Helytartótanácsnál. Nagyszombat, 1722. Gall Frigyes nyomdájában a Jézus Társaság akadémiai betűivel.)

E hosszú címben hiába keresnénk a büntető törvénykönyv megnevezést, vagy a Btk. rövidítést. Bencsik idejében és még később is a közjog alatt értették azoknak a jogszabályoknak az összességét, amelyek az állami élet jogi rendjét, a nemzet közviszonyait szabályozták. A közjog önálló részei: az államjog, a büntetőjog, a büntető perrendtartási jog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog. A hosszú cím azonban magából kibeszéli, hogy szerzője milyen széles körben keríti be kora legfontosabb jogi kérdéseit, amelyek újra szabályozott, átértelmezett és összegzett. A Novissima Diete Nobilissimában 23 állításban (proporitiában) tárgyalja a közjog elveit. Így a nemesség jogait, a nemesség megszerzésének eseteit, a nemesség elvesztését (felségárulás, pártütés) a király igazságszolgáltatási jogát, az öröklési jogot, amelyet – korát megelőzve – a nőkre is kiterjesztendőnek tartja.

Műveiben a hazai törvényekre, a Tripartitumra és az országgyűlés rendszeres bizottságában szerzett tapasztalataira épít. Jártas volt a klasszikus irodalomban , gyakran mert a könyveiben idézni, költőket, filozófusokat, történetírókat (Ovidius, Ciceró, Túróczy, Révay²) könyveiből egy művelt ügyész szeme tekint az akkori hazai viszonyokra.

Egy kis visszapillantás a Bencsik Mihály előtti 100 évre, amely elvezet Bencsik művel – az első Btk. tervezet – jelentőségének megértéséhez. A három részre szakadt ország szükségszerűen vezetett a vármegyei önkormányzati jogalkotás megerősödéséhez. Ugyanis nem volt egy központi irányítás, viszont volt egy vármegyei érdek: az életben maradás fizikai, közigazgatási és jogi értelemben. A három részre bomlott (török, osztrák, magyar fennhatóság alatt) élő-küzködő országot a következő nagyobb mozgalmak, háborúk, szabadságharcok dúlták gazdasági és jogalkalmazási értelemben is egyaránt. Bocskay István által vezetett felkelés (1604-1606), Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadjáratai (1619-1644), Thököly Imre nevéhez fűződő felkelés (1678-1685). Az ország felszabadítása a török uralom alól, a törökök elleni harc a Karlócai békéig (1683-1699). II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc (1703-1711). A felsorolásból szándékosan kihagytam pl. Zrínyi Miklós eszéki hadjáratát, a Wesselényi összeesküvést, mert ennyi is elég az akkori közállapotok – benne a törvényhozási, törvényalkalmazási állapotok - megértéséhez.

Nagyon is jó meglátással jellemzi e zűrzavaros korszak végét Bónis György, aki szerint Bencsik Mihály Btk. Javaslata a szatmári béke egyik eredménye. Az osztrák ház egyedüli hatalomra jutásával egységes és hosszú távú új politikai, gazdasági, jogi berendezkedés vette kezdetét. Az ország igazságszolgáltatása pedig a középkori alapokon nyugodott. A megváltozott idők igényeinek a régi decrétumok nem feleltek meg³. Erre leghamarább egy ügyész érzett rá, Bencsik Mihály, kinek jelentőségét Szekfű Gyula is méltatta. Szekfű tolla nyomán ismertetem a következőket⁴. A Tripartitum nem szabályozott olyan kérdéseket (nem is szabályozhatott), amelyekkel a XVI-XVII. század jogalkotása és bíráskodása szembetalálkozott. Így a hármaskönyv sem nemzetgazdasági, sem népjóléti eszméket nem ismer. A Tripartitum megalkotásától az 1700-as évek elejéig sok idő eltelt, a viszonyok megváltoztak. Azonban Werbőczy 200 éves munkáját új büntetőjogi, magánjogi kérdésekkel nem egészítették ki, hanem ahol joghézagok at tapasztaltak ott Kitonich János királyi jogügyi igazgató és a korona ügyésze már ekkor 100 éves döntvényeivel pótolták (amelyeket e lap 1995. évi 3. sz. ismertettem).

Míg Werbőczy Hármaskönyve egy kötetben szabályozta a magánjogot és a közjogot, a külön büntetőjogi kódex a XVII. század végének, a XVIII. század elejének egyre erősödő követelménye lett. Bencsik Mihály az 1712-15-i országgyűlésen Nagyszombat követeként vett részt. Az alkalmat megragadva az országgyűlésre magával vitte asz első hazai büntetőtörvénykönyv és eljárási törvény javaslatát, Munkája célját abban összegezte, hogy az a gonosztevők méltó megbüntetését, a büntetés kiszabási gyakorlatát szabályozza. Tervezete elfogadása érdekében felszólalt az országgyűlésen, azt ajánlva a rendeknek, hogy a törvénykezés terén hozzanak reformokat. Így biztosítsák, hogy a bíráknak és a feleknek biztos, világos és egységes jogrendszer álljon rendelkezésükre⁵. A rendek bizottságot állítottak fel és megbízták a javaslattevőt a munka vázlatának kidolgozásával. Mivel az már gyakorlatilag kész volt, a vázlat pár nappal később elkészült. Bencsik tudta, hogy az országgyűlés önálló Btk.-t nem fogad el, ezért a 10 pontból álló javaslatát kora birtokéhségére alapozva indította.

1. pont: Az atyafiak, a fiscus, a földesurak öröklése.

2. pont: A végrendeleti jog.

5. pont: A bírói parancsnok megszabályozása.

8. pont: Az uzsorák kihágásainak megfékezése.

9. pont (a lényeg): A büntetéseket a cselekményekhez képest szabályozó büntető törvénykönyv.

10. pont: Az elévült vagy megmásított törvények kihagyása.⁶

A 9. pontra visszatérve a javaslat előbb tárgyalja a büntető-eljárási szabályokat, mivel a szerző szerint a bírónak az eljárási jog ismeretében van lehetősége a tényeket megismerni és az anyagi büntető jogszabályokat jól alkalmazni. Itt tárgyalja a méltányosság eseteit, pl. azt, hogy a sértettnek le kell mondania a kárpótlásról, ha a halálra ítélt és kivégzett tettes családját anyagi romlásba döntené a kárpótlás.

Bencsik különbséget tesz a nyilvános bűnöző (pénzen bérelt elkövető, útonálló) és a nem nyilvános bűnöző (közönséges tolvaj, gyilkos) között. Tervezete szerint a tetten kapott gonosztevőt akárki (a paraszt is) elfoghatta. Különbséget tesz a kísérlet, részesség, és a bűnsegéd között, Megkülönbözteti a szándékosságot, a gondatlanságtól. Nála a jogos védelem büntetlenséget eredményez, ha a tettes a mérsékelt eszközöket kimerítve követett el emberölést. Az emberölés eseteit eképpen csoportosította: szándékos, sebzés szándékával történt, gondatlanságból elkövetett, véletlenből és szükséges védekezésből eredt emberölés. Tervezete külön szabályozta a halált okozó súlyos testi sértést, amelyet az általam sokat idézett Bónis György a javaslat egyik kiváló részének minősített.

Bencsik szigorú volt a megvesztegetett vagy a bűncselekményben részes tisztviselőkkel szemben. Tervezetében a vásári lopást elnevező vagy segítő városi, uradalmi tisztviselő halállal büntetendő.

Az 1712-es országgyűlés 2 hónapon át tárgyalta a Bencsik Mihály által vezetett országgyűlési bizottság 10 pontból álló javaslatát, így a büntetőjogi-eljárásjogi részt tárgyaló 9 pontot is. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta. A becikkelyezés azonban elmaradt. Ennek okát az általam olvasott és megnevezett szerzők nem tudták megállapítani. Bónis szerint a rendek féltették kiváltságaikat, bizalmatlanul tekintettek az újításra. Ma azt mondhatnánk a háttérben megfúrták az ügyet. Szekfű szerint a nemesség anyagi helyzete (az ország mezőgazdasági területe gazban állt) nem tette lehetővé a Werbőczy által kodifikált jogok csorbítását. A nemesség görcsösen ragaszkodott a saját privilégiumai sértetlenül tartásához. Kelletlenül fogadott minden újítást.

Bencsik Mihály javaslatának azonban lett két sovány eredménye. Az uzsorára vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés törvénnyé emelte. (1715. évi decrétum 51. cikkelye) Elfogadta az országgyűlés annak szükségességét is, amit Bencsik hangoztatott, hogy a törvények javítása halaszthatatlan. Erre a munkára bizottságot alakítottak, amelynek tagja lett Bencsik Mihály is.

A Bencsik által készített Btk. javaslatot az 1722-23. évi országgyűlésen ismét elővették, de ismét alig valósult meg belőle valami. Az 1723. évi decrétum 10-12. cikkelyei a Bencsik bizottság hűtlenségi pontját tartalmazzák.

Az 1728-29. évi országgyűlésen új alakban merült fel a Bencsik által készített Btk. javaslat, ez a munka nem jutott sikerre. Gochetz Gábor Systema Praxis Criminális című könyve azonban arra utal, hogy Bencsik Mihály igyekezete, szorgalma, előrelátása nem volt teljesen hiába való. Bencsik javaslatát a bírói gyakorlat alkalmazta. A Magyar Praxis Criminalis nemcsak a jogalkalmazásra volt hatással, hanem az a hazai büntetőjogi irodalom első kézbe vehető emléke is.

Bencsik annyira megelőzte korát, a rendiség falai oly vastagok, az önös érdekek oly erősek voltak, hogy utána még sokan mások is hiába próbáltak az országnak Btk.-t adni. Pedig nem akárkik akartak, hanem a Habsburg házi királyaink, akik felvilágosultabbak voltak a magyar országgyűlés tagjainál. Csak röviden: Miután Bencsik 1712. évi javaslata csendben elsüllyedt, a büntető törvénykönyv és a bűnvádi eljárásra irányuló legfelsőbb törekvések sorát III. Károly 1715. évi decrétuma 24. cikkelye nyitja meg. Utána következik III. Károly 1726. évi rendelete, amelyben az országgyűlés igénybevétele nélkül felszólítja a törvényhatóságokat, hogy dolgozzanak ki büntető perrendtartást. Mária Terézia 1752-ben ugyanezt rendelte el. II. József a magyar országgyűlés megkerülésével (az íratlan alkotmányt megsértve) életbe léptette a Josefinikus Kódexet. Halála után e kódex hatálya megszűnt. II. Lipót ismét az országgyűlés útján rendelte el az 1790. évi decrétuma 67. cikkelyében a Btk. kidolgozását. Ferenc az 1827. évi decrétuma 8. cikkelyében újabb országgyűlési választmányok felállítását rendelte el a Btk. megalkotása érdekében. Végre ismét magyar kézbe került a Btk. megalkotásának kezdeményezése. Az 1832-36-ik évi országgyűlésen Deák Ferenc tett rá javaslatot. Az 1840. évi országgyűlés bizottságot alakított a kodifikáció elvégzésére. A javaslat 1843. évi országgyűlés elé került. Végül Csemegi Károly tervezetével 1878-ban – 166 évvel Bencsik Mihály küzdelmes kezdete után – büntető törvénykönyvet adott az országnak.⁷ (1878. évi V. t.cz.)

Az emberek gyakran azt ünneplik, arra emlékeznek jó szívvel, aki nemes tettével célba ért. Vannak azonban olyan tettek, amelyek véghezvitele a váltófutáshoz hasonlít. Mi elevenítsük fel annak a Bencsik Mihálynak az emlékét, aki stafétaként elsőnek indult a pályán a büntető igazságszolgáltatás megerősítésének örök célja felé. Az ő könyveinek is a könyvtárunkban lenne a helye, legalább filmezett vagy fénymásolt formában.

 

 

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1995/4. számában.)

 

 

 

---