Régóta tudjuk, hogy Katona József a szegény takácsmester fia élete polgári jómódját alügyészi, majd tiszti főügyészi állás elnyerésével teremtette meg. Azt a tényt, hogy a magyar művelődéstörténet egyik nagy alakja ügyész volt 170 év óta szakmánk közössége nem aknázta ki. Kecskeméten kívül az ügyészség soraiban róla vajon hol esett szó? Természetesen, hogy kis országunk művelt lakossága Katona Józsefre, mint nagy drámaíróra tekint föl, de ahogy van helytörténeti kultusz, szakmai önérzet, miért ne lehetne ami pályánknak is önszeretete. Az ügyész Katonáról is írni kell, merthogy a drámaíróról már sokan sokat írtak és még sokan fognak írni, az iskolapadban felelni, az egyetemeken felvételizni. Tudtommal idáig egy kecskeméti helytörténész, nyugdíjas tanár, a jó emlékezetű Joós Ferenc teremtett rá időt, szánt fáradságos munkát arra, hogy összegyűjtse Katona József ügyészi hagyatékát. A Kecskeméti Levéltárban mind a mai napig fellelhető tisztiügyészi vegyes iratokból kiválogatta Katona kéziratait, abból egy cikket publikált ama sokat ígérő lábjegyzettel, hogy Katona József ügyészi iratait 214 gépelt oldalon vette leltárba és ez a kigyűjtés a Kecskeméti Katona József Múzeumban a kutatók rendelkezésére áll. Amikor Dr. Nánási László Bács-Kiskun Megyei Főügyészségi kollégám segítségével ehhez az adathoz jutottam, megkönnyebbültem. Azonban máris csalódás érte bennem az olvasni vágyót. Az időközben elhunyt Joós tanár úr gépelt iratcsomóját valaki, valamikor engedély nélkül a múzeumi helyéről kiemelte, nyoma veszett, csak a leltárban szerepel.¹

E kesernyés bevezető után menjünk sorjában Katona József ügyészi léptei nyomán.

1820. novemberében választották Kecskemét vicefiskálisává (alügyésszé). Hivatalba lépését írói leleményességgel tette emlékezetessé. A szokásos (és formális) beiktatási ünnepséget a város tanácstestülete szervezte, amelynek az ünnepelt maga adott fordulatot. A frissen megjelent Bánk bánt Kecskemét főbírájának és a város 17 tagú tanácsának ajánlotta. Amikor az ajánlást a nyomdász kiszedte, Katona még nem nyerte el az alügyészi pályázatot, de hitt abban, hogy övé lesz az állás. Ez a magabiztonság és maga az ajánlás annyira megnyerte a városatyák tetszését, hogy nyomban 100,- Ft-tal jutalmazták az alügyész urat. 100,- Ft nagy pénz volt. Pl.: 1812-ben egy városi jegyző évi fizetése 200,- Ft.² 1816-ban a kiszállást végző ügyész napidíja 4,- Ft.³ 1821-ben egy ló ára 28,- Ft, egy ház (házhellyel) 600,- Ft.⁴ Katona évi alügyészi fizetése 130,- Ft volt. Ehhez kapott még 10 akóbort és 3 öl tűzifát. Érdemes idetenni a városi tanács jegyzőkönyvének sorait. Katona József ”A maga szíves tiszteletét bémutatott munkájával is kinyilatkoztatni kívánó Hazafi úrnak ajánlását a tanács nem csak jó indulattal el fogadja, hanem az Auctor úrnak a magyar nyelv pallérhatására törekedő dicséretes igyekezetiért honorárium fejében a város cassájábol 100 fkat ki fizetni rendelt.”

Ritka elismerés jutott Katonának. A közigazgatási hatóság és a bíróság feladatát egyaránt ellátó városi tanácsos urak, mint feljebbvalók jó néven vették egy kezdő ügyész irodalmi tehetségét. Bennünket, ügyészeket természetesen az érdekel, hogy milyen szakmai emlékek maradtak Katonáról.

Alig két évi alügyészi működése után Katona felettesével Csányi János tiszti-főügyésszel 1823 májusában felterjesztésben közlik a városi tanáccsal, hogy a szegények és árvák ügyének hivatalból történő képviselete, valamint a vádképviselet ellátása „esztendő alatt a csupa criminaliter vádlottak száma 400-on felül hág” rendkívüli terhet ró a tisztiügyészi hivatalra. A tisztiügyészi hivatal általában egy főügyészből, két alügyészből és több tiszteletbeli ügyészből állt. Egyik életrajz írója Katona ügyészi tevékenységével kapcsolatban megjegyezte: „hivatalból vádlója kellett, hogy legyen számos olyan megtévedt szegényember, akit a szükség garast rabolni kényszerített. Nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük, miféle lelkiismereti konfliktust okozott ez Katonának”⁵. Szükségtelen mondatot írok, a garast rabolni kényszerített szavak Tiborc panaszából valók. Az idézett sorokon érdemes egy kicsit elidőzni. A tiszti ügyész valóban a népnyúzó hatalom doktor-szolgája volt? Adatokkal igyekszek erre felelni nem, nem volt az?

Varga Endre és munkaközössége kiadta az úriszékek XVI-XVII. századi perszövegeit. A nem nemesek (jobbágyok, zsellérek, iparosok) pereiben ritka az urasággal szemben elkövetett bűncselekmény. E könyv tartalomjegyzéke tartalmazza a perek tárgyát. Pl.: örökösödési, borvizezési, disznó, lótolvajlási, kocsmai verekedési, kártérítési, hűtlen vagyonkezelési, végrendelet érvénytelenítési, rét tulajdonjoga feletti, szolgálati bér megfizetése iránti, erődhasználati, útonállás, nemi erőszak, gyermek és feleséggyilkosság miatti perek jóval számosabb esetben folytak, mint a robot megtagadásáért indított perek.⁶

Egy már felvilágosult korban, Mária Terézia úrbéri szabályzata, Ferenc 1792. évi jobbágyvédő decrétuma 12 cikkelye után, a magyar reformkor kezdetén az igazságszolgáltatás színvonala Katona József korában jóval meghaladta az előző századokét. Nincs miért az ilyen feltevést hallgatással nyugtáznunk.

De lássuk magát az ügyész Katona Józsefet a munkája tükrében.

Joós Ferenc 1979-ben 30 oldalas cikkben ismertette Katona József hivatali iratai tartalmát. Katona feladatai közé tartozott a gyanúsítottak, tanúk kihallgatása, büntető- és polgári ügyek tárgyalása, közreműködés a végrehajtási eljárásokban, a szegények és az árvák ügyei vitelében, ügyfélfogadás, jogi tanácsadás. A tiszti főügyészség rendelkezéseire állt egy mezei biztos, három lovashadnagy, egy gyalogos hadnagy és egy lovasfogat. A főügyészség felügyelte a város öt árestomát (fogdáját) és négy tömlöcét. A foglyok átlaglét száma 70-80 fő volt, ellátásukról, gyógykezelésükről, körülményeik ellenőrzéséről a városi fiscakatus gondoskodott. A kor szokásának megfelelően Katona kihallgatásaikor tegezte a jobbágyot, de nem tette ezt a nemessel. A lényeges azonban az, hogy ismételten javasolta elégséges bizonyítékok hiányában a büntetőeljárás megszüntetését. Nem tört mindenáron a bizonyítékok kicsikarására. Hivatali felettese Csányi János főügyész e tisztségben utódjáról Katona József főügyészről annak korai halála után a következőket írta.

“A szerencsétlen kárvallottak sorsát valóban érezvén is, nem támaszkodott hidegen arra, hogy csak azon próbákat szedje össze, melyeket azok elő tudtak adni, hanem a gonoszság körülményei között, egész iparral maga is törekedett a minden oldalú lehető felvilágosításon: azonban csupa gyanúból eredt kegyetlen vallatásokat soha nem gyakorlotta, mert mélyen érezte, hogy a rab is ember.” A későbbi kecskeméti kutató, Horváth Döme arról is tud, hogy “Katona József a szegényekkel, amije volt, szívesen megosztá, ügyeiket díj nélkül elvállalá s lefolytatá.”

E sorokat Katona kortársai írták. Egy felvilágosult érző szívű és művelt ügyész ült Kecskemét Város tiszti-főügyészi székében 1826. és 1830. között. Jól beszélt latinul, németül, meglehetősen franciául, olaszul és angolul. Sem a magas állású hivatalnok, sem az író benne nem volt bohém, agglegényként takarékos életet élt. Talán túl szikár is volt, hiszen életrajzírója Csányi János szerint olyan szűkszavú volt, hogy “e szokásában szinte szenvedélyesnek látszaték”. Hivatali szobájában félrehúzódó, mint az alkotó emberek többsége. Hallgatagságáért nevezték hivatali társai “sercegő pennájúnak” mivelhogy sokat dolgozott, s kora jogszabályai által megengedetten a főügyészi hivatala mellett ügyvédi tevékenységet is folytatott. Nem gyűjtött vagyont. Amije volt, életében elosztotta. Szülei házát felújította, apjának szőlő és erdőtelepítésre alkalmas telket vett, János öccsének ugyancsak szőlőtelepítésre alkalmas telket vásárolt, Sándor öccse nevére pedig 1828-ben ráíratta a megnagyobbított szülői házat.

Visszatérve az ügyészi tevékenységére életrajzírója szerint (legalább nem illethet engem az elfogultság) “az ügyintézésben lelkiismeretes volt, az ítélkezésben (ez túlzás, mert az ügyész nem ítélkezett már akkor sem) humánus, magánerényeivel próbálta enyhíteni a hivatal és az általa képviselt társadalom hiányosságait, bűneit. Az úriszéken leginkább a védő szerepét játszotta, és gyakran csatázott a vád képviseletével megbízott kollégákkal, hogy vegyék számításban a bűnösök tudatlanságát, beszámíthatatlanságát, nyomorúságos életük enyhítő körülményeit.”⁷

Örülök, hogy együgyészről jót is olvasok, mert... szóval a kollégák tudják miért felesleges folytatnom, de mindjárt fel is szisszenek azon, hogy az ügyész a védő szerepét játszotta meg, hogy csatározott. Nagyobb baj az, ha az ügyészség múltjáról nem írnak, nem beszélnek, kisebb baj az, ha szakmai feladatokat nem ügyész értékel. Bármily dicséretes is a jószándék. Ebben mi is hibásak vagyunk, mert évszázadok óta tudomásul vesszük, hogy az ügyészről mások rajzoljanak arcképet. Mintha az önarckép tilos lenne. Kollégáim nincs ilyen tilalom. Emlékeztetőül csak annyit a szerepjátszásról, hogy az ügyésznek évszázados joga és kötelessége az enyhítő, a mentő a terhelő, a súlyosító körülmények figyelembe vétele és arra felhívni a bíróság figyelmét. A szegények, az árvák védelme pedig a tiszti ügyész decrétumban írott kötelessége volt Katona József korában. A csatázásról meg annyit, az ügyész érvel, indítványoz, bizonyítékot terjeszt elő, tehát fegyelmezettebben nyilatkozik, mint a szócsatázó.

Joós Ferenc szűk megyei körben megjelent tanulmánya ismertetésével folytatom.⁸

A testi büntetés alkalmazását a bíróság elrendelhette. Az iratok szerint Katona az öregek, a nők, a gyermekek ügyeiben (a büntethetőség alsó korhatára ugyanis a bíróság belátásától függött) a fenyítés helyett más büntetés alkalmazását kérte. Katona a peres iratokba beleszövi az elhangzott népies kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat. A tárgyszerűség ezt megengedi. Pl.: egy öregasszony így kezdett panaszba: Ne is szóljak, mert nekem sem szájam, se dolgom semmit sem ér. Több tanú egybehangzó vallomásának jegyzőkönyvezése: Egy szájjal vallják. Szókimondó vallomás jegyzőkönyvezése: Aki délelőtt kurva, délután is az. A nyilvános árverés jegyzőkönyvi meghatározása. Közkótyavetye. Katona ragaszkodott az elhangzottak pontos jegyzőkönyvezéséhez.

Talán sikerül fenntartanom az olvasó további érdeklődését a Katona József által készített kéziratok utánközlésével. Nagy Ferenc testvérgyilkos kihallgatási jegyzőkönyve. Részletek. Katona (K:) Nagy Ferenc gyanúsított (Gy:)

(K:) Mi a neved a sok közül?

(Gy:) Az Atyám neve, a ki Megyerböl Cserhátról jött ide, volt Nagy János; itt nevezték azután a különbség végett Tót Nagynak; de mivel az Anyámat a Mostohájáról Hajdú Ágnesnek hívták, így lettünk Hajdú Tóth Nagyok; és mivel az Árok szélén lakunk most már engem is Árok Tóth Hajdú Nagy Ferencznek hívnak, 40 eszt. Rcath. vagyok, feleségem, két leányom, és egy fiam.

(K:) Miért fogattattál meg?

(Gy:) Az egész dolog így történt, hogy: Egy darab idő ólta János Bátyám eltávozott, és valaki a személyébe öltözködött.

(K:) Hagyj fel az illy csalfa beszédekkel; mond inkább hogyan esett meg tegnapi szörnyű cselekedeted?

(Gy:) Így történt: bejövén az az ember a Konyhába, a Vedret tele vízzel az én Szobám ajtajába letette: én ezt meglátván pereltem, hogy miért teszi oda, és miért nem a maga ajtajába? erre kijött a Bátyám egy Nyújtó fával, és azt perelés közben hozzám hajtotta, a homlokomat meg is ütötte; én arra behátráltam a szobámba; ő pedig a maga szobájából kijjebb állván így szóllt: “no majd én parantsolok már a háznál, jöjj ki ha szíved van” Ekkor én az ajtó megett volt baltámat felkaptam, ő nálla meg Nádvágó volt, és öszvevagdalkoztunk.

(K:) De mikor megfogtak, akkora Nádvágó is a te kezedben volt? és a feleségét is megvagdaltad vele?

(Gy:) Az én kezemben volt ám, de azt azután kaptam fel, hogy a földre terült, és azzal mentem ki az Udvarra, azért, hogy minek jönnek reám vasvillákkal, végre elhajtottam; és mivel tudtam, hogy ez már nem múlik el abba, hanem majd behívnak a Városházához, bementem fűsűlködni, hogy tisztán legyek. Azt pedig, hogy feleségét megvágtam én nem tudom a huzakodásban; hanem tudom, hogy eljajdúlt, azonban, hiszen ő volt oka az egész dolognak, ő volt a bozgató, ő adta a Nádvágót is, a Nyújtófát is az Ura kezébe.

(K:) Úgy, de te második ízben is neki mentél a Bátyádnak, és illyen szavak között „No már tudom, hogy megszenvedek értek; hát kivégezlek a világból” mejjébe vágtad a baltát?

(Gy:) Már az nem igaz, mert nékem mihelyest azt mondotta, “Galambom Ferentzem” azonnan egy hajszállal sem bántottam azt az embert.

(K:) Fáj é a lelked, hogy embert öltél?

(Gy:) Hogy ne fájna, hiszen imádkozok is érette, mert tsakugyan az ő bűne ez az egész dolog ő támadott meg, és versengett mindég velem, hogy a Házat el fogja adni. Azt tudom én jól, hogy embert öltem; de minek támadott meg!?

Katona József ügyészként járt el Balogh György és társai ellen az emberölés és más bűncselekmények miatt indult úriszéki perben. Részletek a Balogh György vonatkozó vádbeszédből.

Balog György, másképp: János; a ki már egy ízben csavargásért Pesten 20. páltzákkal fenyíttetett, most újra:

1⁰ Terheltetik azzal, hogy [több társával] ]...] múlt esztendei November 20ára virradóra […] felverte Csikesz György szőllőbeli házát […]

2⁰ Terheltetik azzal, hogy November 27ke estvéjén, Lisztes István szőllőbeli Házát […] felvervén, onnan egy puskát, és egyéb Holmikat […] elloptak […]

3⁰ Terheltetik azzal, hogy […] Lisztes Puskájával felfegyverkezve, bejöttek a szőllők közé, és Szőnyi István házán rajta ütvén, erőszakossan betörtek és szemek láttára 37.f.27x. áru Holmik felprédikálásával eltávozván […]

4⁰ Terheltetik azzal, hogy a Czethalbol Társaival együtt visszajövén, a múlt December első estvéjén, a Nyíri Erdő mellett Boros János Bugyi Lakost és utast Subájábol kifordították, a melly már meg került.

5⁰ Terheltetik azzal a szörnyűséggel, hogy December 6-ra virradóra ismét ama három pajtásokkal úgy a Lisztes puskájával felfegyverkezve, bejöttek a Szöllők közé; hol előbb Farkas János Kunyhóját akarták megtámadni: de látván az ellenerőt, tovább mentek és Faragó István Lakását támadták meg. A szerentsétlen Ember, midőn már bezúzott ablakára állott vasvillájával védeleműl, azt, ezen Rab a nálla lévő puskával úgy torkon lőtte, hogy nyomba szörnyű halált halt. Ezzel gonosz tüze nem tsillapodván, mindön az 4.ik és 2.ik rendbeli Rabok […] a Házba berohantak, ez újjonnan puskáját megtöltvén, az ajtóra állott. Ki prédálván pedig a Szegény Házat 49.f.48x. erejéig, a szerentsétlen özvegyet ha utánnok kijönni merészlene halállal rémítvén, az egész setét hideg éjjel, kis árvájával együtt, a véres Test mellett kutzorogni kényszerítették. Mi több: ezen Rab, felvirradván a Gyilkosságot követő reggelre […] a meggyilkoltatottnak Teste mellől elrablott holmikból magához vévén, Leányt feleségül kérni, és azokat a 11.ik rendbéli Rab Balás Ersébetnek szeretetbéi ajándékúl adni nem iszonyodott […]

[21. old., a vádbeszéd ítéletet javasoló része.] Mellyeknél fogva kéri az Uradalmi Fiscalis méltó figyelmet vetni ezen rettenetes Bandára, mellynek gonosztévő Tagjai egyik a másikhoz mintegy Iánczal köttetve magát a közelebbi belső bátorságot a házakat és Lakhelyeket tzéluI vévén, a szegény Adózó népnek gyötrésére, rontására, sött ölésére állottak öszve; és különösen az 1.ső, 2.ik, 3.ik [Ez Balog] és 4.ik rendbéli Rabokat, mint Tolvajokat, útonálló Rablókat és Gyilkosokat, az 1723.ik esztendei 11.ik Törvény czikkely értelmében halálra [ítélni] - a többi Tolvaj és orgazda Társokat pedig, annyival inkább hogy illy szörnyű Gonosztévökkel bátorkodtak magokat öszve adni, és a megrémített Nép Nyomorgatóit takargatni, sött czéljokban elősegíteni bátorkodtak, ugyan azon Népnek elégtételűl, példássan megfennyíttetni; minden esetre található Vagyonikból a károkat kipótoltatni […]

[Az úriszék a három első vádlottat halálra ítélte. A felsőbb fórumokat megjárt ítéletet 1830 elején hajtották végre. Minderről az elejétől végig Katona kézírásával szerkesztett, két aláírással ellátott tudósítása számol be.]

Katona József mint tiszti főügyész 1828-ban Kecskemét Város Tanácsához fordult a rabok élelmezésének javítása érdekében. Részletek:

Nemes Tanács!

Már egy ízben tett a Fiscalisi Hivatal szóbeli Jelentést az eránt, hogy a Rabok (:különössen pedig az állandóan elzárt Rabok:) az éhségről panaszolkodnak és a NS Tanáts kegyes segedelmét kérik; de dolgok elhalasztatván, elmaradott. Most újonnan többször, sött mái napon ismét a Tömlötzből felkéredzve könyörögtek ezen Fiscalisi Hivatal előtt, hogy magát a Ns Tanáts előtt ügyökben közbevetni, és őket az elsorvadástol meg menteni ne sajnálja.

Ezen tekintetből, előadja először a Fiscalisi Hivatal azt, hogy az ezen T. Uradalmi Jurisdictio Törvény Széke előtt elítélt, vagy ítélendő Rabok (:kiknek száma nem tsak egy T. Vármegye Rabjainak számát haladja:) hetenként, vagy is hét napra kapnak két prófontot; a mellynek egyike negyed fél font lévén (:vagy legalább annyinak kellene lenni:) jut egy Rabnak egy 24. órára egy Font Kenyér; melIyet ha egyszerre eszik meg éhen marad, ha pedig reggel délbe és estve kívánnya megízlelíteni, magának az ízlelítéssel nagyobb éhséget okoz. Ehhez járúl ezen kevés éteknek sótalansága, melly miatt egész Fogházak is Seorbutussal telvén meg, a Publicumnak még több Költséget okoztak. Minthogy pedig az éhező Természet magát a mennyire tsak nyúlhat, örömest ki elégíti, nem is gondolkozván a holnapi naprol, azért Rabjaink a Szedések első napján többnyire megeszik Kenyereiket, és Szerdátol szombatig két napot, Szombattol Szerdáig pedig három napot át tsupa vízzel kéntelenek eltölteni azért, hogy öszveesett Gyomrok a következett Szedésbeli Kenyeret annál nagyobb dühvel egyszerre el emészsze, és a következendő napokat utánna koplalván, magokat új emésztésbeli dühre készítsék.

Illyetén állapotban […] így vélekedik a Fiscalisi Hivatal:

Ha tehát a közmunkára járó és élelmeket bővségessen megkereső, a Publicum Költségét is szembetünőképpen megkéméllő Rabok megérdemeljék é a kenyér szaporítást? vagy továbbra is másoktól való Kapogatásra halasztassanak a Ns Tanáts Ítételétöl függ. A Fiscalisi Hivatal úgy vélekedik, hogy kérések nagyon igazságos.

Mi illeti végre az állandóan Bezártakat, ezeket már pártolása alá venni a Fiscalisi Hivatal egyenessen kötelességének tartya. Ezekhez nem jut semmi Segedelem (:és nagyon megritkúlván a Ketskeméti Hívek között az az úgynevezett Raboknak való Kifözés is:) az emberi Társaságtol mintegy egésszen elszakasztva sorvadnak öszve az éhség miatt. Itt már arra se lehet számot tartani hogy itt-ott kapogatnak! - ugyan ezért a Publicumnak kell öket sajátjaivá tenni; mert ezeknek ki van már mondva mind idejek, mind páltzájok, mind két napi böjtyök mellynek kenyéren vízen kellene történni: azomba nekik a böjtnek ítélet Kenyér és víz a rendes élelmek; és a legtöbb napos Koplalás a böjtyök! - Ez már túl jár a Sententián! - Ha tehát többet nem, tsakugyan három kenyeret egyhétre és közbe közbe egy kis sót is ezek a boldogtalanok, kaphatnak - külömbenis a mint fellyebb megvan mutatva igen kevés rövidségével esik ez a Cassának. Mellyeknél fogva, midön a Raboknak ebéli állapottyoka, s előnkbé adott méltó panaszokat orvoslás végett a Ns Tanátsnak bejelentenénk, magunkat tisztelettel ajánlyuk.

A Ns Tanátsnak alázatos szolgái a helybéli Fiscalisi Hivatal

Eddig az idézetek. Katona Józsefnek ügyészi múltja van, de nincsenek ügyészi művei. Ügyészként nem hasonlítható - e sorozatban már ismertetett - Bodó Mátyás, Kitonich János, Bencsik Mihály ügyészekhez, akik jelentős büntetőjogi, polgári jogi műveket hagytak maguk után. Katona nem írt jogirodalmat. Mint ügyész mégis példamutató.

Magas hivatalát úgy tudta betölteni a királyi decrétumok, vármegyei statutumok, királyi helytartótanácsi rendeletek korlátai között, hogy joggyakorlatában jelen volt a humánum és a kellő szigorúság.

Másik erénye, hogy ügyészi magatartásában természetes volt, szakember, aki a lényeg meglátása által higgadtan végezte feladatát.

Mi ügyészek adósai vagyunk, mert nem emlékezünk meg Katona József tiszti főügyészről a megyéjén kívül. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen legalább a tanácskozóteremben ott van Katona kézírásának kinagyított fotója és annak legépelt példánya. Vajon hányan álltunk meg előtte ottjártunkban.

Adósai vagyunk, mert nem adtunk ki - legalább szemelvényeket - az ügyészi múltja emlékeiből. Pályatársa és részben kortársa Deák Ferenc tiszteletbeli ügyészként már méltó megbecsülést kapott Zala megyétől. Deák ügyészi irati meg jelentek (de az ügyészség abban sem működött közre).

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1995/5. számában.)