Az emlékezet úgy őrizte meg, mint Pest Vármegye főjegyzőjét, a reform kor egyik szívós harcosát. Hogy ennél magasabb rangja is volt - az 1848-49-es Honvédelmi Bizottmányban Kossuth Lajos helyettese - csak a történészek tudják. Azt pedig senki sem tartja számon, hogy kiváló jogismeretét, jogalkalmazási gyakorlatát tiszti alügyészként szerezte pályája kezdetén. A magyar ügyészség jogtörténetében azon kevesek egyike, aki ügyészi tapasztalatát kényszerű védőként az önmaga érdekében felhasználta. 1850-ben az osztrák katonai bíróság - méltányolva bátorságát, egyenes jellemét - szabadlábra helyezte, majd (feltehetően nyomásra) 10 év börtönbüntetésre ítélte. Kegyelem folytán 1856-ban szabadult. Amikor Pest megye általam nagyra becsült, ott régóta szolgálatot teljesítő egyik főügyész-helyettesétől segítséget kértem és kaptam a levéltárba vezető úthoz, a kolléga meglepődve mondta - nem is tudtam, hogy Nyáry ügyész is volt. Így vagyunk mi ezzel sokan. Nem ismerjük a múltunkat. Nézzünk most vissza egy nagy ívű életpálya elejére.

A vármegyei hivatali rangsorban a tiszti főügyész a 3-4. helyen állt tekintélyes fizetéssel. A megyei bírák, az ítélőtábla bírói a tehetősebb emberek közül lettek megválasztva, de a tiszti ügyészi, tiszti főügyészi állást a szegény sorból származók is elérhették. Az ügyészi pálya vonzó volt azért is mert azon az elméleti felkészültséget a szakmai tudással lehetett ötvözni. Olykor még gazdag nemesek is tiszti ügyészi kinevezést vállaltak. Pl. az 1784-85-ös Hória-Kloska féle lázadást leverő Jankovich Antal gróf.¹

Nyáry Pál egy elhanyagolt nemesi birtokot örökölt, amely jövedelméből el kellett tartania beteg bátyját, özvegy anyját. Ahogy megszerezte az ügyvédi vizsgát, 1829-ben 23 évesen nyomban megpályázta és elnyerte Pest vármegye alügyészi állását. Már kortársa és ügyésztársa - Deák Ferenc

- esetében tapasztaltam azt, hogy a lexikonszerkesztők az ügyészi múlt megemlítését mellőzhetőnek találták. Nyáry esetében is hallgat az ügyészi tevékenységről a Pallas Nagy Lexikona XIII kötet. Budapest, 1896. A Révai Nagy Lexikon XIV. kötet. Budapest, 1916. A Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet 1982. Mindegyik azzal kezdi Nyáry Pál működése ismertetését, hogy 1836-tól Pest Vármegye főjegyzője. Pedig 1829-1832. között ügyész volt. Pártfogoltja, Pest vármegye árvaszéki ügyésze, (a költő és író) Dalmady Győző megörökítette Nyáry ügyészi tevékenységét. A szóvirágokat elhagyva, a mondandót tömörítve részben Dalmady nyomán ismertetem Nyáry Pál ügyészi korszakát.²

Olyan időszakban kezdte el Pest vármegyei közéleti tevékenységét, amikor a jog alkalmazására, a bátor fellépésre egy alkalmas korszak vette kezdetét. Ezt nevezzük mindmáig reformkorszaknak. Az 1820-30-as években a vármegyék erejük és népszerűségük tetőpontján álltak. 1848-ig békés eszközökkel az alkotmányosság megerősítése, az országgyűléseken a polgári haladás törvényekbe foglalt keresztülvitele volt a cél. A magyar törvénytár kitűnő ismerői a bírák, ügyészek, jegyzők és az alispánok voltak. Jogászi csapatmunkát a bírák és az ügyészek végezhettek. Ez utóbbiak a tiszti ügyészi hivatal működése által. Dalmady soraihoz csak zárójelben írom: a mai megyei főügyészségek jogelődje a vármegyei tiszti ügyészi hivatal.

Nyáry Pál egyéniségének kedvezett az ügyészi pálya. Akkor az ügyészek is a szabadelvű reformok, a nemzeti átalakulás szószólói voltak. Deák Ferenc és Nyáry Pál egyaránt az ügyészi tapasztalatok birtokában fogtak az 1840-es években a büntetőtörvénykönyvek tervezetének megírásához. De erről majd később.

Nyáry képességeit Reviczky Imre tiszti főügyész hamar felismerte. Nagyon rendszerető, a dolgait sarkosan összerakó ember volt. Alig lépett be az ügyészi hivatalba, máris feladatául kapta, hogy az ügyészi iratokat 1800-ig visszamenően rendezze. A levéltár aktái közé tekinteni, régen elfelejtett dolgokat kutatni, a hivatal előzményeivel megismerkedni a szenvedélyei közé tartozott. Jó alkalom volt ez arra, hogy az ügyészi hivatal kialakulását megismerhesse. Volt még egy jó tulajdonsága, amit megismert - mert mások semmit vagy csak keveset tudtak róla - igyekezett tovább adni. Ismereteim szerint az országban az elsők között Nyáry Pál írta meg a tiszti ügyészi hivatal működését. Mivel Budapest akkor még nem létezett, Pest az ország gazdasági politikai, művészeti központja. Pest Vármegye az ország vezér vármegyéje. Ez a tény mélységet adott Nyárynak a tapasztalatok szerzéséhez. Akkori mondandója az ügyészi hivataltól ezért is lényeges. Teljes terjedelmében közlöm amit a múltunkról írt.³

XIII. Czikkely

XIV. Az ügyészi tisztségről, s annak hivatali hatóságárul, és kötelességeirűl.

§. 1. Az ügyészi hivatal személyzete áll jelenleg két fő, és két rendes alügyészből.

§. 2. Hivatali hatása, s azzal együtt járó kötelességei több oldalúak, úgy mint:

a.) Általányosan a Törvények, törvényes szokások, a Karok és Rendek jogai s gyülekezeteikben és törvényszékeiken az illedelem őre és megbosszulója.

b.) Az adózó nép képviselője, s ennek valamint az árvák jogainak is törvényes védelmezője.

c.) A közbátorság s erkölcsiség épségben tartásának, s azon ejtett sérelmeknek, a vétkesek megfenyítéséveli orvoslási eszköze; ez okbúl:

A.

Minden köz-és kisgyűlésekben, törvényszékeken legalább egy tiszti ügyvédnek múlhatatlanul jelen kell lenni, olly végre:

a.) Hogyha valaki ollyan akarna a tanácskozásokban részt venni, kit ezen jog, akár polgári állásánál, akár azon oknál fogva, mivel fenyítő per alatt van, nem illet, azonnal felszólaljon, s az első esetben a szólót polgári állására egész illendőséggel emlékeztetve elhallgattassa, a második esetben pedig az egybegyűlt Rendeket szólítsa fel, hogy a szóló részvehetősége, vagy nem vehetősége felett a fennforgó körülményekhez képest határozzanak.

b.) Olly végre,: hogy ha a jelenlevők közül valaki a szólási törvényes szabadsággal visszaélve mást, vagy többeket is sértő avagy a hely méltóságával össze ne férhető szavakkal illetne, valamint az 1723-ik évi 57-ik Törvény Czikkely eseteiben is, az ellen, a jelenlévő bírói hittel köteleztettek által megbírálandó sommás pert azonnal felvehesse, s ebbeli kötelességének elmulasztása esetében annak teljesítésére, az elnök, vagy a Rendek által emlékeztethessék.

c.) Olly végre: hogy ha a gyűlésben akármely nemesi, vagy egyéb kiváltságok s más megyék által kiadott nemesi bizonyító levél kiadásáért egyenesen a Vármegyéhez folyamodnék, mind ezekre nézve észrevételeit, vagy mindjárt szóval, vagy ha a tárgy bővebb megfontolást kíván, az néki kiadatván, írásban terjeszthesse elő

d.) Akarmely tárgyban érkezett felsőbb parancsolatok iránt, mennyiben a törvények és törvényes szokással ellenkezők lennének, telyes joga van a Rendek bármellyik tagjának is felszólalni olyvégre:

hogy az abbul keletkező sérelem megorvoslása végett a törvény szabta úton lépések tétessenek ezt múlhatatlanul megtenni a jelen lévő tiszti ügyvédnek egyszersmind kötelessége is.

e.) Ha a megye határairul, vagy akárminémű más jogairul lenne kérdés, ha a fennforgó körülményekhez képest többet tenni vagy nem lehetne, vagy szükség nem volna, jegyzőkönyvbe iktatandó felszólalással - protestatio - fenntartani.

f.) A megye jogait törvény útján is, mint például a közte és a szomszéd törvényhatóság közt keletkezhető határfeletti kérdéseknek az illető bíróság elébe kerülése esetében védeni: végre

g.) Különösen felvigyázni, hogy ha valamelly nemes ivadék meg szakadtan hal ki, annak kiváltsági nemesi czimeres levele, nehogy véle idegen kézre kerülendése esetében visszaélés történjék, a megye levéltárába azonnal beadassék.

B.

Hatási körébe, s kötelességei közé tartozik: aa.) Habár mi kis részben is, a közadó alapjának csonkítása forogna fenn, az ellen felszólalni. bb.) Ha akár a hadi, akár a házi adónak s egyéb köz terheknek egyenetlen felosztásával az adózó nép egyik osztálya a másik felett, vagy a házi adóval az egész szükségtelenül s szerfelett terheltetnék, vagy az adószedők és biztosok a gondviselésök alá bizott pénztárokat és csűröket az adózó nép kárával kezelnék, e részben orvoslást kívánni; cc.) Ha valaki nemesi kiváltság ürügye alatt, mellyel nem bír, magát, vagy javait adómentessé tenni törekednék, azt megnevezni, s adó alá vételének elrendelését szorgalmazni. dd.) Ha a megyében szállást tartó, vagy általmenő katonaság zsarolásokat, vagy akárminémű kihágásokat követvén el, azokat a megye rendei nem tudnák, vagy netalán bármi tekintetből elnézni kívánnák, vagy annak részére, az adózók értékéből a meghatározott járandóságnál ajándékképen többet akarnának adni, azokat az 1729 évi 18-ik Czikkely e részbeni tilalmára emlékeztetni. ee.) A közalapítványokra, hogy azok alapítóik akaratjához képest létesíttessenek, s fenntartassanak, s sz illető gondviselők, vagy végrendelet teljesítői számadásra vonassanak, s e részben minden önkényeskedés kirekesztessek, felelet teher alatt felügyelni. ff.) A megye által bár mi tekintetből rendelt törvényes zárokra, hogy azok rendeltetési czéljoknak megfeleljenek, s a zár alá vett jószág a közgondviselés alatt gyarapodjék felvigyázni. gg.) Ha árvák dolga forog fenn, ünnepies felszólalással is - solenni protestatione - fenntartani. hh.) Ha akár ön tapasztalásából, vagy akárminémű más úton esnék is értésére: hogy valamely szüle gyermekei nevelésére nem ügyel, az illy körülményt bejelenteni megvizsgáltatást, s azt, hogy a megye e részbeni törvényes kötelességét teljesítse, szorgalmazni - Minélfogva hogy ebbeli tisztének megfelelhessen jelen kell lenni legalább egy tiszti ügyvédnek: ii.) Minden számvevő, árva, rovásokat igazító s adó könyveket összetartó székeken, és minden állandó küldöttségekben. Továbbá: kk.) nála nélkül, még azon esetben is, ha a jobbágyok valamely más, magok által választott ügyvéd segedelmével élnének (1836 J.) sem úrbéri úri székek, melyeknek mennyiben nem a most érintett törvényczikkely szabálya szerint lennének szerkesztve, alakja ellen is kifogást tenni köteles, nem tartathatnak, - sem ll.) az úrbéri úton elmozdított jobbágy épületei, javitásai, s telki haszonvétele nem bocsáttathatnak árverés alá. 1836. IV. § 13. S jelen kell leni még e következendő esetekben is, úgymint: mm.) Midőn az 1836ki úrbéri törvényhozatala után, a jobbágy telki állományoknak a földes úr kijelentett megegyezése nélkül történendő felcserélésit vagy felosztásait a földes úr sommás úton felbontani kívánná. nn.) Midőn a telekutáni állományokba be nem számított, vagy eredetileg s egyedül a jobbágyok élelmére nem szánt irtások haszonvételeiért fizetendő föld, vagy haszonbér iránt azok, és a földesúri közt egyezés köttetik. oo.) Midőn valamely földes úr, az ő engedelme nélkül tett irtásokat visszavenni szándékozik, s ezen esetben felvigyázni köteles, hogy sem az 1836ki úrbéri czikkelyek kihirdetése idejénél régebb irtásokbul, valami, rövid úton el ne szakasztassék. pp.) Midőn a földes úr, vagy a közbirtokosok‚ vagy az úrbéri telkekkel bíró jobbágyok folyamodása következésében a legelő elkülönöztetésének szabad egyezése melletti megpróbálására, vagy az úrbéri faizás iránt fenn forgó panaszok megszüntetésére a közgyűlésből küldöttség rendeltetik 1836. VI. § 1.3.4. qq.) Midőn a földes úr és jobbágyai közt, az esztendőnkénti tartozások iránt, akár örökös akár ideigleni úrbéri kötések tétetnek, s ezen esetben köteles felügyelni: hogy az 1836. VIII. §-nak e részbeni szabályai megtartassanak végre: re.) Midőn a rendbeszedési urbéri perben leendő használat végett, az úrbér behozatala idejebeli állapot, az akkoron készült úrbéri laistromokbul, és végrehajtási jelentésekből s egyéb segédadatokból kinyomoztatik, s a jobbágyi állományok állapotja felméretvén a földmérői munka meghitelesítetik 1836. X. § 6.9.

C.

Mint a büntető törvényszolgáltatás eszközének főkötelessége azon lenni, hogy sem a vétkes büntetlen, sem a károsodott kármentesítlen soká ne maradjon, melynél fogva a legszorosabb felelet terhe alatt tartozik. aaa.) Azon nemesek ellen fennforgó vádak iránt, melynek a megye határozata következésében az illető szolgabírák által megvizsgálva, neki vélemény végett adattak ki, tudósítását legfeljebb egy hónap alatt bémutatni, s ha annak, a következő közgyűlésen lett előterjesztése alkalmával, a vádlott ellen fenyítő, vagy büntető per rendeltetik, a határozat vételétől számítva ismét egy hónap alatt a vád levelet, valamelyik alispánnyal aláíratni, a megjelenésre határnapot tűzetni, s a felvétel napjától értve, a pert négy törvény folyamat alatt okvetetlen béfejezni, és végső ítélet alá bocsátani; megjegyeztetvén, hogy ha az alperes magát nem védelmezné, köteles a felperes a perben Időközben legalább intő ítéletet hozatni, s a megintésről az illető szolgabírónak néki másolatban kiadandó tudósítását előmutatni. bbb.) Legalább egynek az ügyészi tisztség tagjai közül folyvást Pesten kell lenni, ki a kapitány által a rab beérkezése felől tudósíttatván, a beküldött irományokat megvizsgálja, a bűnjeleket általvegye, a rabbal beküldött egyéb holmikat pedig, egy a végre tartandó jegyző könyvbe béírva a kapitánynak általadja, s ha netalán pénz is küldetnékbé, iránta olyvégre tészen a kormányzó alispánynak jelentést: hogy a depositumok pénztárába bététethessék. Ha szükségesnek találandja, a rabot azonnal külön záratja, s azon esetben, ha az ellene fennforgó vádra nézve, még némelly körülmények bővebb kivilágosítása kívántatnék, a végett az illető tisztviselőt, a tanúk kihallgatásának szükséges esetében, a kérdő pontoknak is megküldése mellett azonnal megkeresi. - Egyyébiránt a hetenként tartandó törvényszéknek az idő közben beküldött valamennyi rabokrul oly végre tesz jelentést, hogy a kisebb vétségűek azonnal megítéltethessenek, azoknak, kik félthetők, hogy vallomásaikat visszavonják, önkényes vallásik meghitelesítessenek, s ha valamelyik iránt más törvényhatóságok lennének megkeresendők a törvényszék bekövetkezéséig az is megtörténhessék. ccc.) Az időszaki törvényszék előtt legalább egy héttel, az ügyészi hivatal valamennyi tagjai kötelesek Pestre bejönni: hogy a kormányt vivő ügyész a rabokat közöttük kioszthassa. ddd.) A rabok által vétele után tartozik mindenik a tanúkat és az illető rabbal szembe állítandó személyeket, s károsokat az illető szolgabíró által meghatározott időre berendeltetni, s úgy elkészülni, hogy a törvényszéket bíráskodási eljárásában semmi fel ne tartóztassa, melynek bekövetkezésével eee.) Az ítélet nélkül levő raboknak a főügyvéd által készített jegyzéke, azoknak a középponti seborvos által testi alkatjukra nézve történt megvizsgáltatásukról szóló jegyzékkel együtt az elnök alispánynak átadatván, azoknak ügyeit a tiszti ügyvédnek rendre előterjesztik, egyszersmind megemlítvén azt is, hogy a szolgabíró által bémutatott összeírás szerint a rabnak mije van, az iránt minémű rendelés tétetett, minémű holmikat és mennyi pénzt hozott be magával? A rabok vallásaira a meghitelesítést, és szembeállítást felírják, a rövid úton hozott ítéleteket másnap felolvassák, a testi büntetést az úgynevezett fekete könyvbe azonnal bejegyzik, melynek útmutatása szerint lészen a kapitány által foganatosítandó, a megítélt kárpótlás, vagy egyéb költségeknek végrehajtás útján leendő beszedése végett pedig, a fenyítő törvényszék végével, az ítéleteket ön aláírásuk alatt az illető szolgabíróhoz kiküldetik, s azok ellen, kik perbe fogatni rendeltettek, a felvételt másnap bémutatják s a pert, melyben az alperest, ha különben maga által választott ügyvéd segedelmével élni nem akarna mi iránt vallásának meghitelesítése alkalmával megkérdezendő, mindig a másik tisztiügyvéd köteles védeni, ha csak valamely, törvényszéknek mindég bejelentendő ok nem akadályozza. Béfejezvén a pert a felperes, azt a rab keresztlevelének és a középponti seborvos által kiadandó test alkatruli bizonyítványnak múlhatatlanul perhez csatlása mellett ítélet alá terjeszti, s a főjegyzőnek általadja. Különösen köteles: fff.) A főügyvéd a folyó fenyítő és büntető perek jegyzékét a felvétel napjának, és mi karban léteknek kitételével minden törvényszéknek olyvégre bemutatni, hogy a jegyzői hivatal által készített, elrendelt actiók jegyzékével összehasonlítván kitessék valjon mind foganatban vannak-e? s ellenkező esetben, az elmulasztás oka iránt, az illető ügyvéd kérdőre vétethessék, valamint más részről az is nyilvánságban tartathassék: mi állapotban légyenek. Ggg.) A szolgabírákhoz végrehajtás végett kiküldött perekről szintúgy mint a sommás rabok ítéleteiről különös jegyzéket viszen, s minthogy a végrehajtásról szóló tudósítás annak megvizsgálása végett a foganatosítás rendesen ment e végbe? s még azon tudósítás is, melyben az jelentetik, hogy az illető rabnak semmije sincs, tudomás végett mindenkor néki adatik ki, nyilvánságban tartja, mely szolgabírák nem tettek eleget kötelességeiknek. hhh.) A törvény tiltotta játékosok is a tisztiügyvéd felperessége alatt indítandó per által rendeltetvén megbüntettetni, ha értésére esik, hogy a megyében akárhol ezen kevés pillanat alatt egész ivadékot veszélybe dönthető mulatság űzetik, köteles mind a játékosokat, mind azt kinek házánál ilyetén játékok történnek, a szükséges rendelések megtétele végett bejelenteni. iii.) A megye törvényszéke és úriszékeiken megítélt raboknak az illető főszolgabírák által minden félesztendő végével bémutatandó, s néki az általános jegyzék elkészítése végett kiadandó jegyzékeit a nagymélt. magy. kir. helytartótanácshoz leendő általküldés végett rendesen beadja. kkk.) Felügyel, hagy a kapitány által a testi büntetések az ítélet értelmében hajtatnak e végre? a közmunkán ítélt rabok vasban dolgoznak-e? s ha a megyeházán kívül foglatatoskodtatnak, mellettek a hajdúk őrt elegendő számmal álljanak, s a munka végeztével azonnal, s egyenesen visszakisértessenek, és elzárassanak, s azon esetben ha a rab eredeti helyére visszakísérendő, első statióig hajdú menjen véle. lll.) Hogy a káplár, tömlöcztartók és hajdúknak kötelességeik annál elevenebb emlékezetben lehessen előttök, a számukra kidolgozott utasítást, valamelyik alügyvéddel, minden fenyítő törvényszék tartása előtt felolvastatja. mmm.) Az úrbéri, s közhatározat által nemesség bébizonyitására szoritás végett indíttatni rendelt nemesi perek, s ügyészi pártfogások evidentionalis jegyzékét a főjegyzőtül minden félesztendőben megkapván, tartozik azoknak állapotjárul tudósítását a júniusi és novemberi gyűléseknek okvetetlen bemutatni. Ezekben határoztatván általánosan az ügyészi tisztség hatásának és kötelességeinek köre, a munkák egymás közötti felosztása magukra annak tagjaira bízatik, s itt csak annyi jelentetik ki: hogy az egészért a kormányt vivő fő, az egyikre vagy másikra különösen bízottakért pedig az illető tiszti ügyvéd felelős, egyébiránt azon osztályt, melyet maguk közt az úríszékekre nézve tettek, a főügyvéd köteles a netalán történt változások szerént megigazítva, minden esztendő elején a jegyzői hivatalnak oly végre általadni, hogy a fennforgandó esetekben tudhassa. közülök kit kelljen utasítani.

Eddig az idézet. Bizonyára szembetűnő, hogy Nyáry amikor az ügyészről szól, többhelyen ügyvédet ír. Ennek egyszerű az oka. 1872-ig a tiszti ügyészek védőként is eljárhattak, sőt az úriszéki perekben a vármegyék arra kötelezték ügyészeiket, hogy védőként vegyenek részt a földesúri bíróság elé állított jobbágyok, zsellérek és egyéb nem nemes rangúak ügyeiben. Nyáry Pál leghíresebb ügyészi fellépése Perczel Móricz - a 48-as tábornok - 1830. évi büntetőügyéhez kötődik.

Lássuk dióhéjban a históriát. Perczel Móricz 16 éves korától 19 éves koráig tüzérhadapród. 1830-ban kilép a szolgálatból. 20 éves korában civilként visszament a kaszárnyába látogatóba katonatársaihoz.

Ott az 1830-ban kitört és akkor még tartó lengyel forradalom támogatására buzdít: ki kell szökni a lengyelekhez. A kaszárnya ezredese letartóztatja és átadja a hadbíróságnak. Ugyanakkor az ezredes megkeresi Perczel lakhelye szerinti Pest Vármegyét házkutatás és iratok lefoglalása végett. A megye a megkeresését ugyan teljesíti, de rögtön a megyét ért sérelemre hivatkozik. Perczel civil személy, ha bűnös a vármegye bírósága előtt vonható felelősségre. A hadbíróság elvonta a vármegye büntetőjogi hatáskörét. Az ügy előadója Nyáry Pál alügyész. Végül a vármegye közgyűlése a Magyar Királyi Helytartótanácshoz fordult, sikerrel. Perczelt átkísérik a vármegyéhez. A megye tüstént szabadlábra helyezi. Egy évig lebeg az ügy. Végül a vármegye közgyűlése Nyáry Pál ügyész indítványára kimondja: bűncselekménynek még csak a gyanúja sem forog fenn. Perbeidézésnek helye nincs. Azaz a megyei közgyűlés nem utalta az ügyet a bíróság elé. Az ügyben van még egy másik ügyész is, mint főszereplő. Az akkori jogügyi igazgató, a szentkorona ügyvédje, Benedekfalvi Kuthi Imre 1831. május 20-án személyesen hallgatta ki Perczelt. Az iratok szerencsére megmaradtak, ma is jól olvashatók.

Az akkori legfőbb ügyész hetedik kérdése Perczelhez: “Lengyelországba, Varsó felé vivő stációkat honnan írta le és mi célból, tanácskozott-e ezen felől valakivel.” “Válasz: Magyarul vannak, melyekről a stációkat leírtam, ezt senkivel sem közöltem, nem is látom, hogy ebben valami tiltott dolgot követtem volna el. Feltett célom azonban éppen nem volt Lengyelországba menni.”

Nyáry Pál szinte védőként volt ügyésze az ügynek. Több oldalas feljegyzései maradtak fenn, amelyekben a vármegye közgyűlését arról győzte meg, hogy Perczel ártatlan. Nagy tett volt ez több szempontból. Csak egyre mutatok rá. Kora legmagasabb rangú ügyészi főméltóságával állt szemben (a vármegyei közgyűléssel a háta mögött) egy alügyész. Igen kérem ilyen erős volt valaha egy vármegye és annak egy alügyésze.

Nyáry 1832. június 15-én “Ügyészi Véleményes Tudósítás”-t írt a vármegyének. Ebben kifejtette, hogy “A dolgoknak ilyetén fekvésében tehát minek után Nemes Perczel Móricznak elfogatása alkalmából sem álruházatok, fegyverek és pénz, egy szóval olyan eszközöknek melyeknél nála készen létekkel - a feladás szerint - a pattantyúsokat biztatta, nem találtak, világos lévén, hogy ha a feladott vádban Perczel Móricz vétkes is, a cifra szóbeszédnél egyebekből nem állhatott...”

Nyáry 1832-ben a vármegyénél állást vált. Aljegyző lesz, majd 1836-ban főjegyző, 1845-től alispán. E megemlékezés szempontjából az 1840-es évek első felét tartom Nyáry életében kiemelendőnek, amikor ügyészi tapasztalatait felhasználva társaival megírta a magyar jogtörténelemben számon tartott “Nyáry-féle 1842-ki Büntető törvényszolgáltatási eljárás”-t. Ezt a Btk. javaslatot több vármegye kinyomtatta. Legelterjedtebb az 1843. évi kiadás, amely terjedelmes címe a következő: “Az 1840:5. t.c. általa btkvvel válhatlan^* kapcsolatban levő büntető s javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött orsz. Választmány Jelentése.”

Mint tudjuk, évszázadokon át a vármegyei közgyűlések választották a bírákat és az ügyészeket. A közgyűlések döntöttek arról, hogy valakit az ügyész a bíróság elé állíthat-e. A reformkorban ez a “me netrend” már sértette a polgári világ jogérzékét. Nyáry Pál ügyészi, jegyzői tapasztalataiból adódóan cselekvő-szembefordulással tekintett az igazságszolgáltatás fogyatékosságaira, igazságtalanságaira. A törvénykezés megjavítását nem a közgyűlési ellenőrzés fokozásával, hanem a törvénykezés új alapokra helyezésével látta elérhetőnek. A Btk. tervezetében elválasztotta a büntetőbíráskodást a polgáritól és a sommás (szóbeli) perekben is lehetővé kívánta tenni, hogy a vádlott ügyvéddel képviseltesse magát. Javasolta a tárgyalások nyilvánosságát, kivéve a szemérem sértő bűncselekményeket. A tervezet kötelezővé tette az állandó törvényszék tartását, a törvényszéki táblabírák megyei közgyűlésen való választását. Nyáry a törvényszéki eljárást is gyorsítani kívánta az által, hogy a közgyűlés helyett a törvényszéki elnök ossza ki a nyomozati iratokat az illető tiszti ügyésznek. A tiszti ügyész kötelessége 48 órán belül a vádirat benyújtása az elnökhöz. A tárgyalás a vádlott személyi adatai megállapítása után érdemben a tiszti ügyész szóbeli vád-előterjesztésével kezdődik. A vádlott részbeni vagy teljes tagadása esetén a bíróság elnöke a tiszti ügyészt utasíthatta volna a vád bebizonyítására.

A Btk. tervezetét Nyáry külön indítványban⁴ kívánta megismertetni és elfogadtatni Pest Vármegye közgyűlésével. Ebben részletesen szólt az ügyész feladatáról. Indítványából idézek.

“A vádlott Pestre beérkezvén, a vele együtt beküldött irományokat a törvényszék elnöke veszi át, s jegyzőkönyvbe vétetvén, egyik mindenkor különösen megnevezendő tiszti ügyvédnek adja át, ki azokat a vádlottal együtt átvevén, egy e végre tartandó lapozott, és zsinórral keresztül vonva, elnöki pecséttel hitelesített jegyzőkönyvbe, a rab nevével s beérkezése napjával együtt beírja: annak utána a vádlottat a törvényszéki szolgabíró vagy esküdt jelenlétében szorosan megvizsgáltatván: nincs-e nála pénz vagy kés s más hasonló eszköz, mikkel akár erkölcsi erőszak, t.i. megvesztegetés útján, akár máskép szökést eszközölhetne, vagy - mi kisebb vétségűeknél is nem ritka eset - magát kivégezze, - mindent, mi nála találtatik, egy e czélra tartandó jegyzőkönyvbe, a netalán fölösleg hozott ruhával együtt, beíratja, s az erről két példányban készítendő s egyben a vádlottnak átadandó jegyzéket, ha írni tud, neve aláírásával, különben tanúk előtti keresztvonatással megismertetvén, az átvett holmikat gondviselés végett az udvari kapitánynak adja által; magát a vádlottat pedig a fentebb tervezett letartóztatási szobák közül egybe elzáratja; a kezéhez vett irományokat megvizsgálja; belőlük legfeljebb egy 24 óra alatt vádkivonatot készít; egy példányban magának megtartja; másikban az elnöknek átadja, de egyszersmind és múlhatatlanul a vádlottal, ha kívánja, írásban is mind ezt, mind a tanúk neveit is közli.”

...“A törvényszék elnöke a vádlott beérkeztétől számítva két 24 óra alatt tartozik a törvényszéket összehívni. A törvényszék nyitott ajtókkal tartatik, s benne minden, ki magát a hallgatóság számára kijelelt helyen illően viseli, jelen lehet. - Az elnök megnyitó beszédében számot ád a vas nélkül, de őrizet mellett megjelent, elkülönített vádszéken helyet foglalt vádlott jelenlétében: hogy annak beérkezte óta 48 óránál több idő még nem telt el; s hogy a vádkivonat a panaszlottal közölve van. - Kezdődik a törvényszéki vizsgálat; a vádlott, neve, életkora, vallása: s állapotja iránt megkérdeztetik, s ezeknek jegyzői tollali följegyeztetése után a vádló ügyész a vádat terjeszti elő. Ha a vádkeresetet a vádlott minden módosítás nélkül általában valóságosnak maga megismeri s elmebeli állapotja sem hozathatik kétségbe: kimondása jegyzőkönyvbe vétetik; s további vizsgálatra szükség nem lévén, védő ügyvéd választásra utasíttatik; s ha választott vagy ellenkező esetben a törvényszék részére pártfogót rendelt: a főbenjáró kereset ellen nyomban fölvétetik, s a letartóztatási helyre vissza vezettetvén, a pártfogóvali értekezés annyiszor, mennyiszer kívánja megengedtetik: a rövid útra tartozó vád pedig a vádlott jelenlétében azonnal tárgyalás alá kerül, s a közbejött iratoknak szórul szórai fölolvastatása, s mind a vádló tiszti ügyvédnek, mind a pártfogónak szóbeli meghallgatásuk után, megjegyezve: hogy az utolsó szó mindig a vádlott pártfogójáé; s annak nem csak a bíróság, de annak tagjai ellen is - minden sértegetés nélkül azonban - kifogást tenni joga van.”

Nyáry Pál Btk. tervezetét Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban üdvözölte. Az 1841. évi július 7-i számában azt írta, hogy Nyáry indítványa oly elveken alapszik, mely Istennek kedves, ember előtt szent. A Pest vármegyei közgyűlés Nyári Pál Btk. tervezetét elfogadta. A javaslat ellenzői az 1791. évi decrétum 12. törvénycikkelyére hivatkoztak, amely a törvényhozó jogalkotást kivette a megyék hatásköréből.

Az ellenzék igen gyors volt. 1841. novemberében a több napon át ülésező vármegyei közgyűlés szétoszlása előtt a Helytartó Tanács felkérte az iratokat törvényességi vizsgálatra. 1842. januárjában V. Ferdinánd nehezteléssel vette tudomásul, hogy a Pest vármegyei közgyűlés a törvényhozói hatalmat magához kívánta ragadni. Ezért megsemmisítette a megye jogsértő határozatát azaz Nyáry Pál Btk. tervezetét.

Itt álljunk meg egy kicsit. Az alügyész Nyáry Pál Perczel Móricz ügyében még érvényre juttatta jogi meggyőződését (hívebben: hazafiasságát) a jogügyi igazgató, a szentkorona ügyvédjével szemben, de az általános körű büntetőjogi reform gondolatait a király áthúzta. Gondoljunk arra is, hogy Nyáryval szinte egy időben egy másik ügyészi tapasztalattal bíró személyiség, Deák Ferenc is készített Btk. tervezetet. Az elkészült törvénytervezet 1843. évi törvény javaslatként van jelen a magyar jogtörténelemben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bencsik Mihály Pozsony vármegye tiszti ügyésze és országgyűlési követe már 1712-ben büntető törvénykönyv tervezetet készített és terjesztett az Országgyűlés elé, akkor nagyon is megérthetők a XIX. századvég és a XX. század elejének nagy jogtudósa Balogh Jenő sorai:

“A XVII. század elejétől fogva a törvénykezési gyakorlat vette át, jogszokás alkotása útján a törvénypótló szerepet”...”A fejlődésre közrehatott, hogy a megyék, városok, és kerületek^** már a XVIII. század elejétől fogva tiszti ügyészeket (fiscus magistratualis) választottak, akik a bűnügyekben a közvádló teendőit végezték”⁵ A tudós professzor Balogh Jenő bizonyára Nyáry Pálra is gondolt. A régi tiszti ügyészre és Btk. tervezetére. Mi ügyészek vajon gondolunk-e néha Nyáry Pálra. Pest Megye régi vármegye házán egy tábla örökíti meg Dalmady Győző árva széki ügyész negyven éves ügyészi működését. „Az árvák atyjának” hirdetik ekképp az emlékét. Benn az udvaron a levéltár kutatószobája ablakával szemben egy kettétört kőoszlop egyik fele áll. Nincs rajta felirat. Kutatásaim segítő Dr. Rácz Katalin levéltárostól tudom, hogy az Nyáry Pál emlékére állíttatott. A tiszti ügyészi iratokat sajnos elkezdte enni a penész. Nyáry Pál ügyészi múltja emlékét pedig belepte a vizenyős közöny, a semmit nem tudás mohája és homálya. Mit tehetünk. Legalább emlékezzünk Hölgyeim és Uraim.

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1996/5. számában.)