Régi korok híres ügyészei

VUKOVICS SEBŐ

(Fiume, 1811. július 20. – London, 1872. november 19.)

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

Dr. Szendrei Géza

Híres emberek, régi ügyészek:

Vukovics Sebő

A szabad Magyarország első Igazságügyi Minisztere

Ki volt ez az ember, akihez Kossuth Lajos kormányzó-elnök az 1849. április 14-i trónfosztást kimondó országgyűlési határozat után – az eufória napokon belüli lehűlésével – a következőket írta:

„Először meghívlak részt venni a minisztériumban, melyik tárczát, azt majd elcsináljuk együtt, de ne vond el magad a szabad Magyarország első minisztériumából. Hanem az a baj, hogy itt én megleszek ölve, ha nem jöttök hamar…”

(Kossuth Lajos levele Vukovics Sebőhöz, 1849. április 18. = Deák I. 355.p.)¹

Kossuth nehéz helyzetét, a forradalom fáklyavivőnek morálisan tragikus állapotát jól jellemzi Szemere Bertalan miniszterelnök levélrészlete:

„ Nem titkolom el a nehézséget mivel önnek küzdeni kell a ministerium megalakításában. Hazafi van elég, bátor ember kevesb, munkás és belátó férfiu ritka. A forradalom nem hozott elő uj embereket, a régiek legkitűnőbbjei elnémulntak vagy elporlattak.é”

(Szerei Bertalan levele Kossuth Lajoshoz, Miskolc, 1849. április 20. = Sz. B. levelei. Bp. 1873. 12. p.)²

Az idézettekhez gondolatban hozzátéve még az egyéb (habár ma már csak szórványos) történelmi ismereteinket 1849. májusáról, nyaráról, tényleg megkérdezhetjük, ki volt ez az ember, akinek a vállában kapaszkodott Kossuth Lajos.

Vukovics Sebő az előkelő szerb család fia 1811-ben született. Magyarul fiatal-felnőtt korában tanult meg. Családi földbirtoka Temes vármegyéhez kötötte. Még családjától kapott keresztnevén Vukovics Szabbásként vett részt Temes vármegye küldötteként az 1843. évi büntetőjogi javaslatok megvitatásán, amelynek – mint tudjuk – az egyik tudósa, szószólója az ügyészi gyakorlattal rendelkező Deák Ferenc volt. Vukovics Szabbás (a forradalom idején már Sebő) hozzászólásai igen tömörek. Abban a – és itt előre bocsánatot kérek – dagályos stílusú reformkorban lényegre törően, röviden fejezte ki gondolatait. 150 év eltelte után is tanulhatunk tőle a mai büntető törvénykönyv folytonos reformálásának vitáihoz.

Fayer László „Büntetőjogi Javaslatok Anyaggyűjteményé”-ből idézek: „A haza legszentebb érdeke követteli, hogy a polgárok minden osztályai különbség nélkül egyazon törvény oltalma alatt létezzenek. A bíróságokat, amennyi csak lehet, egyszerűsíteni kell, s idővel a katonai osztályt is, melyet most külön statusnak mondhatni a statusban, mindinkább összeforrasztani a haza több polgáraival, hogy az ne képviseljen elkülönzött érdeket, hanem egyazon törvény, bíróság és eljárás alatt egyenlő sorsban részesüljön. Mert nem lesz biztonság a hazában sem személyük, sem vagyonunkra nézve, míg büntetteiért mindenki egyenlően nem büntettetik.” „Azt tartom, a czél nincs elérve az által, ha tudjuk, ki itél? – hanem tudni kell, milye külső formák közt és mikép itél a bíró? Azt hiszem, hogy a személy- és vagyonbeli bizottság csak úgy éretik el, ha nyilvánossággal van összekötve minden ítélőszéknek eljárása, mely elvet ezen büntető törvénykönyv is magába foglalja; - de hogy állnak jelenleg azon ítéletek, melyek katonai kihágások fölött tartanak? – Sem azt nem tudom mikép ítélnek, sem azt, mi az eljárásnak végső eredménye: Azt tartom, hogy akkor is úgy volna ez; - de különben is hogy lehet kivánni, hogy a katonaság tanulja a törvényt? – már pedig ha úgy lenne, mint elnök ő nagyméltósága ajánlotta, akkor egyik föltétlenül azt is ki kell kötni, hogy a katonai bíróság tudja a törvényt: ezt pedig tisztnek nem kötelessége érteni, hanem annak szorosan engedelmeskedni; mert ő nem egyéb, mint a hatalomnak szolgája, nem pedig különálló hatalom. Mi azt jelenti, hogy most a katonaság jobban simul a polgári osztályhoz és hogy nem sokára a súrlódások egészen meg fognak szünni: ennek jeleit nem látom; sőt azt tartom, hogy a katonaság állása most is jobban hasonlít oly hadsereghez, amelyet egy győző hatalom vezetett az országban, mint olyanhoz, mely arra van rendelve, hogy őrizze az ország bátorságát és hatalomkara legyen a törvényt teljesítő hatóságnak.”

„Én igen igazságosnak tartom, hogy joga legyen a gyermekeknek magának, sőt rokonainak is, a gyermeken történt sértés felett panaszkodni. A szerkezet szerint csak a szüléknek, vagy a gyermek gondviselőjének engedtetik a panaszolkodást; már pedig nincsenek-e gyermekek, kiknek sem szüléik, sem gondviselőik nincsenek? hány árva gyermek van, ki mást szolgál, s nincs senkije a világon? gazdáját nem lehet gondviselőnek mondani, mert a gondviselő kötelessége az árvának gondját viselni minden körülmények közt, a gazda pedig a hónap, vagy az esztendő kiteltével elbocsájtja házából az olyan szerencsétlent: tehát ki panaszolkodjék ily esetben nevében? – pedig főkép ilyenekről gondoskodni, mert az ily elhagyottak vannak leginkább veszélynek kitéve. Pártalom ezért nemes Arad megye követének idítványát, mint igazságost.”

(Dr. Fayer László Anyagyűjteménye. 1990. III.kötet. 9, 135 és 253 oldalak)

Vukovics Sebő a szerb fiatalemberből lett magyar miniszter Grassalkovich Antalhoz, Deák Ferenchez, Nyáry Pálhoz, Wlassics Gyulához hasonlóan ügyészként kezdte pályaívét.³ Az így szerzett alapos jogtudását, jogalkalmazási gyakorlatát ő is az ország érdekében hasznosította.

Igazságügy-miniszterként színrelépése váratlan volt, mint ahogy váratlan volt elődje Deák Ferenc és az egész Batthyány kormány 1848. szeptemberi lemondása.

Így került Vukovics a bő félévig üres igazságügy-miniszteri székbe, Deák Ferenc helyére. Közvetlen elődei: Giczy Kálmán álladalmi titkár, majd Nagy Károly igazságügy-minisztérium osztályigazagató volt, akik megbízottként vezették Deák lemondása és Vukovics kinevezése között a minisztériumot. Nehéz idők, szétszórt állapotok. Nyugvópont sehol, semmiben. Vukovics 1849. május 2-án lépett hivatalba. Azonnal hatázott intézkedések tett:

Az igazságügyminisztérium mellé felállította az álladalmi ügyész hivatalát (az 1848-ban megszűnt jogügyi igazgató, a szentkorona ügyésze hivatala jogutódja a büntető ügyekben).
Kinevezte az álladalmi ügyészt (korábbi nevén jogügyi igazgatót, a szentkorona ügyészét)⁴ és helyettesét, az alügyészt.
Az álladalmi ügyész mellé továbbá kinevezett még négy áladalmi segédügyészt.⁵
1849. május 11-én pedig kiadta az I.g./1242. számú „A rögtönítélő vegyes bíróságok közvádlóinak” címzett miniszteri rendeletet.⁶

Itt álljunk meg egy pillanatra. A magyar jogtörténelemben ekkor alakult meg az első egységes államügyészi szervezet. Királyi jóváhagyás vagy kinevezés nélkül Vukovics Sebő az első szabadon választott igazságügyi miniszter.

És még egy jogtörténelmi adat: egy volt ügyész Vukovics írta alá, adta ki mint miniszter az első országos hatáskörű, önálló ügyészi rendeletet. Ennek jelentőségét már mások méltatták, csakhogy ma ügyészei sem a rendeletet, sem annak értékelését nem ismerik. Sarlós Béla erről írt: „A bíróságokat nem utasíthatta az igazságügy miniszter, hogy miképpen ítélkezzenek, de az ügyészek számára adhatott általános, elvi jelentőségű irányítást az ügyészek szelektálására nézve. Vukovics úgy szövegezte meg ezt a rendeletet, hogy közvetve a bírákat is figyelmeztesse kötelességük törvényszerű teljesítésére. Ez a rendelet a forradalom egyik legszebb jogszabálya.” .. ”E rendelet intenciói pontosan megfelelnek az 1843-i büntető törvénykönyv 1. §-ának: büntetés kiszabásának, bírói eljárásnak csak akkor van helye, ha ezt rendeli a törvény. Ez az elv már egészen természetes, de hatályos jogszabályban Vukovics rendelet léptette életbe először hazánban”⁷

Nagyon is tudatosan idéztem. Nehogy ügyész dicsérjen egy hajdani ügyészt, akinek – miként Deáknak is – az ereiben hordott tapasztalata volt az ügyészi feladat. A nyomtatott rövid utasítás kézirata agyonjavított, két oldalnyi terjedelmű. Nagyon meghatódom azon, hogy az 1849. év vészterhes májusában mennyire precíz, lényeget kiemelő – sok töprengés árán letisztázott – jogszabály van előttem, most már előttünk. Teljes terjedelmében idézem.

„I.g./1242.

A’ rögtönítélő vegyes bíróságok közvádlóinak.

A’ haza védelmének eszközei sorában az éber őrködés és szigor azok ellenébe, akik az ellenség átkos czéljait segítik elő, hazájok ügyét elárulni nem iszonyodva, oly kötelesség, melynek kérlelhetlenül teljesítése csak a’ veszély teljes megszűntével szűnhetik meg szükséges lenni. E’ hivatás van a’ rögtön ítélő vegyes bíróságok elébe szabva, mely miként komoly, szinte oly szent, mert czélja, megóvni a’ hont attól, hogy saját keblében emelkedjék a hazafi áldozatok ellenébeni ármány ’s elvetemült árulás.

E’ rendeltetés sikere, mely ily bűnök kevesbedésében ’s majd teljes enyészetében, és a ’ honszerető népnek úgy a’ honárulás büntetésének múlhatlan bekövetkezése, mint a’ szigornak a bűnök ez osztályába nem tartozó esetekre ki nem terjesztése felőli meggyőződésében nyilatkozni fog, biztosítva úgy lesz, ha e’ neme a’ bűnnek tárgyalásban rideg elválasztva van minden mástól.

Ez okból kötelessége a’ közvádlónak a’ nemzetgyűlés eziránti törvényét a’ vád megindítására nézve szorosan szeme előtt tartani, ’s minden oly feladás, mely az ott elősorolt tényekre nem vonatkozik, a’ rögtönítélő törvényszék elébe terjesztésből kizárni.

Következik ebből, hogy minden olyan eset, mely haza elleni tettleges cselekvésen, vagy igazgatáson nem alapszik, hanem a’ veszély óráiban jellem gyávaságból származó nyomorú meggörbedést ’s meghódolást magában foglal, a’ rögtön ítélő bíróság eléb terjesztendő vád tárgya nem lehet. Ily jellem-hiányt a’ közvélemény méltán sújt, a’ kedélyek nem ok nélkül ingerülnek fel ellene; de bírói eljárás eszközlésének csak ott van helye, ahol a’ törvény rendeli; azon kívül más ösztönt cselekvésében sem bírói sem közvádló nem ismerhet.

Ezen általános vonásokban óhajtám utasítani önt arra, hogy a’ törvény czéljának érdekénél fogva, annak rendeletei lelkiismeretes pontossággal, megtartására ügyeljen, jelesen mindenkor a’ vádmegindítást az esetbeli körülményeknek a’ törvénnyeli hű összehasonlítás után eszközölje. Így lesz a’ törvény, szigorában, s’ egyszersmind határiban megtartva.

Kelt Debreczenben, május 11. 1849.

Igazságügyi minister

Vukovics Sebő⁸

A kézirat rendelkezésére bocsátásáért ezúton mondok köszönetet dr. Tóth Béla levéltáros úrnak, egyes debreceni adatok beszerzéséért pedig dr. Kosztolányi László Hajdú-Bihat megyei főügyész-helyettes úrnak.

A forradalmon szigora nem maradt írott malasz. Egy hónappal később kelt az az ítélet, amit rövidsége miatt szó szerint ide tehetek.

„A PESTI

VÉSZTÖRVÉNYSZÉK

KMETY IGNÁCZ ELLENI

ÍTÉLETÉT TARTALMAZÓ

HIRDETMÉNY”

„ A pesti vészbíróság által folyó évi június hó 18-ik napján Kmety Ignácz 25 éves, rom. kath. nőtlen, ügyében következőleg.

Í t é l t e t e t t:

Az, hogy vádlott Kmety Ignácz az ellenséggel cimborált, annak több rendű szolgálatot tett, többeket a haza elleni fegyverfogásra felszólította, s az ellenségtől megbízást fogadott el, annak érdekében, eljárt s jelesül utolsó útját is Babarczy Antal volt cs. kir. biztos megbízásából az ellenség érdekében tette, - vádlottnak NB. és NB. saját levelei, és elismerése, nemkülönben a 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. és több tanúk vallomásai által kétség fölében emeltetvén, - azon ellenvetés pedig, hogy vádlott eme szolgálatokra tettlegesen és ellenállhatatlanul kényszeríttette volna, semmivel sem igazoltatván, - vádlottnak továbbá akár jelenlegi, akár a bűntények elkövetéskori őrültsége dr. Sauger Ignácz felmutatott bizonyítványa s a törvényszék előtti vallomása által szinte nem bizonyíttatván: ennélfogva vádlott a f. évi február 13-án hozott országgyűlési Határozat 5. § a. b. c. és h. pontjai, úy 8. § r. és s. pontjaihoz képest puskapor és golyó által végrehajtandó halálos büntetésben egyhangúlag elmarasztaltatik, s ezen ítéletnek 3 óra múlva leendő végrahajtására Sándor Ferenc törvényszéki közbíró azonnal jelentéstétel kötelessége mellett kiküldetik. Kelt mint fentebb.

Tatay Pál h. elnök, Varsay Jakab,

Sándor Ferenc, Kajdán Miklós bírák,

Okruczki Aurél bíró és jegyző.

Ezen ítéletet esti 6 és ½ órakor kihirdettetvén, Sándor Ferenc kiküldött végrehajtó bíró jelenlétében ugyanaz nap esti 9 és ½ órakor nyilvánosan végrehajtatott.

Pest, június 19, 1849. Kiadta Kornis Károly közvádló”

(O. L. I. M. Álladalmi ügyészi osztály, 17. kfő. 3. tétel.)⁹

Vukovics további – büntetőjogi forradalmi tette volt –, hogy a reformkor egyik követelését jogszabályi rangra emelte. Az 1849. június 21-i miniszteri utasításában megszüntette a testi büntetéseket, eltörölte a büntetőeljárásban fennálló rendi különbségeket. A felső bíróságoknál bevezette a tárgyalások nyilvánosságát.¹⁰

Nagyon rövid idő állt rendelkezésére. 1849. augusztus 10-ére összeomlott az első szabadon választott magyar kormány. Vukovsics reformátori, forradalmi intézkedései nem teljesedhettek ki a jogalkalmazási gyakorlatban. Ennek ellenére jogtörténeti értékük vitathatatlan.

Reményeim szerint egyszer még lesz Legfőbb Ügyészségen az ügyészség múltjának emlékszobája. Lesz kéz, amely elhelyezi oda Vukovics I. g. 1242/1849. sz. rendeletét. A pozsonyi kamarának adott 1548. évi királyi utasítás – sok pénzügyi szempont között – már tartalmazza a csak ügyészekre tartozó feladatokat is. Az 1600-as évektől kezdődően a vármegyei, a szabad királyi városi, a Jász-Nagykun Kerületi, a Hajdú Kerületi statumok szintén különböző intelmekkel, kötelezettségekkel befolyásolták – de csak a maguk közigazgatási területére vonatkozóan – a tiszti ügyészi tevékenységet. Magyarországon Vukovics Sebő adta ki az ügyészekre es csak az ügyészekre kötelező önálló jogszabályban országos hatállyal az első ügyészi rendeletet. Őrizzük meg jó emlékezetünkben.

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1997/2. számában.)

^{1-2 Debrecen. 1848-1849. Események. Dokumentumok. Bibliográfia. Debrecen. 1947. év: 142. oldal. Szerkesztette: Bényei Miklós}

^{3 Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. Budapest. 1982. év. 176. oldal. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta Katona Tamást}

^{4 Farkas János álladalmi ügyész kinevezését a Közlöny 1849. évi május 19-i száma tartalmazza. Helyettese Csanády György}

^{5 F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es Magyar Minisztériumok. Budapest. 1987. év 395-396. oldalak}

^{6 Közlöny 1849. évi 104. száma. I.g. 1242 sz. rendelet}

^{7 Sarlós Béla: Deák és Vukovics. Két Igazságügyi-Miniszter. Budapest. 1970. év 87-88. oldalak}

^{8 Az idézett rendelet-tervezet kézirata megtalálható: Országos Levéltár H. 69. IM. 22 doboz 1849. 1 kútdő 249 tételszám alatt}

^{9 Sarlós Béla. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Budapest. 1959. évi 348. oldal}

^{10 F. Kiss Erzsébet 5 sz. alatt megnevezett könyve 393-394. oldalai}