---

A Nemzetközi Ügyészi Egyesület ajánlásai

---

 

 

No.2. 

Model-irányelvek a Gyermekek Sérelmére Elkövetett Bűncselekmények Üldözéséhez

IAP Best Practice Series kézikönyvek 2. szám (1999)¹

 

 

A vonatkozó nemzetközi jog forrásai:

 

• 1924. évi Népszövetségi Nyilatkozat a Gyermekek Jogairól
• 1948. évi ENSZ Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozat
• 1959. évi ENSZ Nyilatkozat a Gyermekek Jogairól
• 1966. évi ENSZ Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya
• 1985. évi ENSZ Nyilatkozat a Sértettek Jogairól (40/34, Annex, 1985. nov. 20.)
• 1989. évi ENSZ Gyermekjogi Egyezmény (44/25, Annex, 1989. november 20.)
• az ügyészek szerepéről szóló ENSZ irányelvek (1990 Havannai Közgyűlés)
• 1997. évi, bűncselekmények megelőzése és büntető igazságszolgáltatás (ENSZ határozat) modell stratégiák és gyakorlati intézkedések a nők elleni erőszak megszüntetése területén (52/86, Annex,12 December 1997)
• 1997. évi, az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának (ECOSOC)
  a fiatalkorú bűnözéssel foglalkozó határozata (1997/30, Annex, 1997. július 21.)
• 1999. évi, az Ügyészek Nemzetközi Egyesülete Szakma-etikai Kódex (IAP Standards)

 

 

Alapelvek

 

1.

Az ügyészeknek tudatában kell lenniük, hogy a gyermekek különösen sérülékenyek, ezért minden rendelkezésére álló eszközzel elő kell segíteniük, hogy az eljárásban a gyermek tanuk és sértettek – életkoruknak és érettségüknek megfelelő - gondoskodó és erre érzékeny környezetben, biztonságban érezzék magukat.

 

2.

Az ügyészeknek figyelemmel kell kísérniük, hogy az eljárás egésze alatt a gyermek tanúk és sértettek jogait figyelembe vegyék, úgymint:

• emberi méltóságukat tiszteletben tartsák,
• nem tesznek hátrányos megkülönböztetést gyermekkoruk miatt,
• a gyermekkorúak a tanukat megillető jogokat gyakorolhatják.

 

3.

Az ügyészeknek biztosítaniuk kell, hogy a terheltek tisztességes eljáráshoz való jogait védjék és biztosítsák. Különös tekintettel kell lenniük erre abban az esetben, ha a sértettek és tanúk között gyermekkorúak is szerepelnek.

 

Szignálási gyakorlat és az ügyészek képzése

 

1.

Az ügyészi hivataloknak gondoskodniuk kell a gyermekkorú sértettekre és tanukra vonatkozó eljárások kidolgozásáról. Az ilyen ügyekkel foglalkozó ügyészeknek megfelelő gyakorlattal kell rendelkezniük és tisztában kell lenniük a gyermekkorúak igényeivel, képesnek kell lenniük továbbá az együttműködésre más államok igazságszolgáltatásával.

 

2.

Az ügyészi hivataloknak elő kell segíteniük, hogy az ügyben eljáró ügyész személyében az eljárás során ne álljon be változás, ezzel is elősegítve a gyermekkorúak vallomásának, az abban foglalt állítások alapos kivizsgálását.

 

3.

Az ilyen ügyekben eljáró ügyészek képzése, külön feladat. Hangsúlyt kell fektetni:

• a releváns emberi jogi instrumentumok ismerete
• a gyermeket ért trauma következményeinek felismerése
• a különleges eszközök és nyomozási módszerek ismerete, amelyek elősegítik a gyermekkorú vallomástételét a különböző igazságszolgáltatási környezetben
• a kultúrális különbözőségek és s nemiségre vonatkozó érzékenység felismerése
• a vallomástétel traumáját minimalizáló technikai/pszichológiai ismeretek
  (kommunikációs ismeretek, stb).

 

A tárgyalási szakot megelőző eljárás

 

1.

Amely országokban az ügyész diszkrecionális jogköre döntést hozni a vádemelésről, a következő szempontokat szükséges beépíteni a döntéshozatali eljárásba:

• a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények természetüknél fogva súlyos esetnek tekintendő, s amennyiben a bizonyítékok legalább elégségesek, vádemelés indokolt
• az alternatív, elterelésre vonatkozó jogi előírások közötti választásra nagy elővigyázatosság keretében (indokoltan) kerüljön sor
• a gyermekeket alapvetően hiteles és készséges tanúkként szükséges  kezelni
• minden esetben szem előtt kell tartani a gyermekvédelmi szempontokat, megakadályozandó a további sérülések bekövetkeztét
• az eljárás során mielőbb szükséges értékelni a gyermek tanú fejlettségi szintjét és képességét a tanúvallomásra 
• az elnyomott emlékek felidézése különös elővigyázatosságot igényel, ezért esetenként megfontolandó, hogy az ügyben szakértő vagy más specialista segítse az ügyészt ennek meghatározása, értékelése során

 

2.

A vádemelés mellőzése minden esetben indokolt és felülvizsgálható ügyészi döntés legyen.

 

3.

Figyelemmel kell lenni arra az esetre, amikor maga gyermek, szülője, törvényes képviselője kéri az eljárás megszüntetését, s ilyenkor az ügyésznek tudatában kell lenni az ilyen kérések mögött húzódó komplex körülményeknek, pl:

• a gyermek félelme a hivatalos eljárás körülményeitől
• a terhelt vagy más részéről tapasztalható nyomás vagy fenyegetés hatása
• a gyermek családjától érkező szégyenérzet vagy irántuk tanúsított lojalitás
• kulturális, közösségi magatartásformák
• a bűncselekmény okozta félelmek felerősödése

Bármilyen ügyészi állásfoglalást e körben indokoltan szükséges kialakítani és ezen indokolást a gyermek számára is érthető módon kell megfogalmazni.

 

4.

A bűnözésre kényszerített, mások által kihasznált gyermekkorú elkövetőket elsősorban sértettként, s emellett bűnelkövetőként indokolt kezelni, s törekedni kell az őket kihasználó felnőttkorúak üldözésére.

 

5.

Az ilyen ügyeknek soronkívüléset kell élvezniük, különösen az olyan döntéseknek, melyek biztosítják, hogy a gyermekkorúak mielőbb részesüljhessenek a védelmi mechanizmusok előnyeiből.

 

6.

A fenyegetettség hatása alatt álló gyermek-tanúk és sértettek védelme érdekében különös gonddal kell vizsgálni a tettesekkel szemben az őrizet és előzetes letartóztatás (stb) alkalmazhatóságát, illetve ezek feltételekhez kötött megszüntetése körülményeit.

 

7.

Az ügyészeknek különös gonddal kell törekednie arra, hogy az eljárás tartama alatt a gyermek sértett/tanúval a terhelt ne léphessen kappcsolatba.

 

 

A vádemelés előkészítése

 

1.

A gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt a vádemelés is soronkívüli eljárásban történjen.

 

2.

Törekedni kell a szakértői (orvos,-, pszichológiai,-) bizonyítás igénybevételére, amelyeknek a bűncselekmény okozta következmények értékelésére is kell terjedniük.

 

3.

Tekintettel arra, hogy ilyen esetekben a gyermekkorúak valllomástétele az esetek többségében nem mellőzhető, törekedni kell olyan módszerek alkalmazására, amelyek csökkentik az ezzel járó traumát

 

4.

A bírósági tárgyalásra a gyermekkorú személyt, törvényes képviselőjét - ha szükséges, más szervezetek bevonásával is -, fel kell készíteni, meg kell értetni velük a büntető eljárás jelentőségét, menetét és az abban általuk játszott szerepet.

 

A bírósági tárgyalás

 

1.

Az ügyésznek a tárgyaláson elő kell mozdítania, hogy a gyermekkorú vallomástétele megfelelő körülmények között történhessen, figyelemmel az alábbi lehetőségekre is:

 

• video-vallomás lejátszása
• zártláncú tv használata
• egyirányból átlátszó üvegfal mögött tett vallomás
• törvényes képviselő, támogató személy vagy a tanu érdekében eljáró ügyvéd jelenlétének biztosítása
• terhelt által a tanuhoz intézett kérdések közvetett megválaszolására biztosított lehetőség
• a védő által esetlegesen feltett sértő módban megfogalmazott kérdezés megtiltása
• zárt tárgyalás elrendelése
• a sajtó kizárása
• a bírósági tárgyalás szokásos külsőségeinek (pl. talár) mellőzése

 

Ítélethozatal

 

A büntetés kiszabásában közreműködő ügyész indítványaival segítse elő, hogy

• a büntetés arányos legyen a bűncselekmény súlyával és az azzal okozott sérelemmel;
• tárja fel a súlyosító körülményeket, különösen, ha a gyermek bizalmával történt súlyos visszaélés, vagy egyébként a gyermek a terhelt felügyeletére volt bízva;
• a gyermek biztonsága és fejlődése az elsődleges szempont az egyéb, fontos körülmények mellett
• támaszkodjék szakértő véleményére, különösen pedofília eseteiben;

 

Gyermekvédelmi intézmények

 

Az ügyész lehetőleg ragadjon meg minden alkalmat, hogy megismerje és alkalmazza a gyermekvédelemmel foglalkozó elméleteket és intézményeket, pl. az áldozatvédelmi, az egészségügyi és szociális intézményeket.

 

Törekedjen arra, hogy az interdiszciplináris megközelítés koordinált és hatékony módon álljon rendelkezésre az ilyen ügyek vizsgálatakor, az illetékes társ-szervekkel hivatalosan vegye fel a kapcsolatot.

 

Nemzetközi együttműködés és jogsegély

 

Az ügyészi hivatalok támogassák a nemzetközi együttműködést a határon átnyúló bűnözés gyermekekkel kapcsolatos visszaélésre vezető eseteiben.

 

Hazai alkalmazás és monitoring

 

Az ügyészi hivatalok használják a (nemzetközi jogi kötelezettségvállalások alapján összeállított) jelen modell iránymutatást alapként a további jogértelmező és jogalkalmazó  tevékenységük során.

 

A büntető jogrendszer más szervezeteivel együtt időszakonként vizsgálják meg és értékeljék szerepük hatékony érvényesülését a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények eseteiben.²