Történet

Az Ügyészek Országos Egyesületének történetéből

(Az ÜOE első elnökének, dr. Hajdú Máriának "Szemelvények Egyesületünk történetéből" I-IV. címmel megjelent cikkei alapján)

ÜOE - régi logo.jpg

Egyesületünk működését bizakodva, de kételyek között kezdte meg.

A bírák és ügyészek 1949-ben hatalmi kényszerrel megszüntetett egyesülete után az ügyészeknek több, mint 40 évig nem volt szakmai érdekképviseletük, és főként nem olyan, amely - az összügyészi érdekek tiszteletben tartása és védelme mellett - a "saját útját" kívánta járni.

Az Ügyészségi Dolgozók Szakszervezetének 1989. késő őszén tartott kongresszusán az azóta elhunyt Békés megyei Tóth Tamás kollégánk vetette fel, hogy az ügyészeknek szakmai érdekeik védelmére önálló köztestületet: kamarát kellene létrehozni, hisz a szakszervezet elsősorban a munkavállalók egzisztenciális érdekeinek képviseletére hivatott szervezet. A javaslat tetszetős és sokakat elgondolkodtató volt. Néhány levélváltás után azonban hamar kiderült, hogy ún. "ügyész kamara" létrehozását a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé. Így más utakat kellett keresni.

Ez idő tájt lépett hatályba az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. (a továbbiakban: Etv.), amely az ügyészek számára is biztosította, hogy közös céljaik elérésére szervezetet hozzanak létre. A szervező munka "lázas gyorsasággal" indult meg, és az ügyészi szervezet vezetőinek egy része is támogatta.

A "Vázlatos elképzelések az egyesület megalakításához" címet viselő 1990. február 21-én kelt irat néhány idézete:

"A bírák és ügyészek még 1907-ben jogaik és érdekeik védelme érdekében egyesületet hoztak létre, amely 1949-ig működött. Jelenleg mi is ilyen egyesület létrehozásán munkálkodunk. Úgy véljük az egyesület megalakításának okaként ma is érvényesek azok a gondolatok, amelyet 1907-ben fogalmaztak meg. Nevezetesen: "... egyesület létesítését kívánja a mostani idők általános törekvése, a szervezkedés. Szükséges ez, hogy a testület az egyesek erkölcsi súlyának összefűzése által imponálhasson ott is, ahol eddig még csak kérdést sem intéztek hozzá akkor sem, amikor legvitálisabb érdekeiről volt szó."

Jövendőbeli egyesületünk célját jelenleg is az kellene képezze, hogy ügyészi szervezeten belül és azon kívül is mindazoknak, akik munkánkról valamilyen megítélést formálnak, sőt sorsunkról döntenek, figyelmébe ajánljuk az immár tarthatatlanná váló helyzetet, az ügyészi munka - jórészt ismeretlenségből fakadó - perifériára szorításának káros tendenciáját.

Az egyesület alapvető feladatát kell, hogy képezze az ügyészek szakmai, erkölcsi megbecsülésének emelése, mert csak ily módon lehet elérni, hogy az ügyészi hivatás vállalása egyben társadalmi megbecsülést, rangot is jelentsen.

Mindezek elérése érdekében az egyesület feladataiként a következő főbb kérdéseket javasoljuk:

Az ügyészek törvényességi feladatának maradéktalan ellátása érdekében az egyesületnek azon kell munkálkodnia, hogy az ügyészi függetlenség elvét legmagasabb szintű jogszabály mondja ki.
El kell érni, hogy az alkotmányerejű törvényeket és a törvényeket előzetes észrevételezésre az egyesületnek megküldjék. Megalapozott jogalkotás a joggyakorlat ismerete nélkül elképzelhetetlen.
A Legfőbb Ügyészség az ügyészi munkát irányító utasítás tervezetét előzetes észrevételezésre - és olyan időben, hogy a végleges tervezet megfogalmazásánál figyelembe vehető is legyen - küldje meg.
Ki kell dolgozni az ügyészi etikai kódexet és megtartása felett az egyesületnek kötelessége őrködni.
Ügyészi kinevezés, vagy vezetői kinevezés előtt az egyesület véleményét ki kell kérni.
Meg kell valósítani az ügyészi szervezetben az automatikus előbbrelépési rendszert. A magasabb szervezeti egységnél történő kinevezés feltétele legyen az alacsonyabb szervezetnél eltöltött szolgálati idő.
A minősítések ellen jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Ilyen esetben előzetesen ki kell kérni az egyesület véleményét.
Az ügyész ellen indított fegyelmi eljárás esetén a döntés előtt ki kell kérni az egyesület véleményét.
Az egyesület vállaljon kezdeményező szerepet az ügyészek színvonalas szakmai képzésében, továbbképzésében, ösztönözze az ügyészek szakmai tudásának fejlesztését. Ezt segítse elő pl. az oktatások szervezésével, pályázatok kiírásával, szakcikkek írására adott megbízással. A megvalósítás érdekében a Legfőbb Ügyészség az Ügyészségi Értesítőben biztosítson e tevékenységhez egy külön fejezetet, indokolt közös szakmai továbbképzések érdekében, esetleg megfontolni a bíróságokkal való kapcsolatfelvételt is.
Az ügyészi egyesületnek biztosítania kell tagjai személyi érdekvédelmét is. Ennek során az egyesület, mint testület a sajtóban, vagy más helyen tagjait ügyészi tevékenységével összefüggő nyilvános támadás esetén köteles megfelelően reagálni és munkálkodni annak érdekében, hogy ez legalább olyan nyilvánosan történjen, mint amilyen a támadás volt."

1990. február 26-án a Pest Megyei Főügyészség tanácstermében 9 megye ügyészségeinek 1-2 főt számláló képviselői jöttek össze egyesület alakítása céljából. Ugyanakkor a Fővárosi Főügyészségen is - hasonló létszámmal - tanácskozás kezdődött a Fővárosi Ügyészi Egyesület létrehozásáról. Ekkor a Főváros ügyészei még úgy gondolták, hogy saját egyesületet hoznak létre.

Szerencsére ez nem így történt. A másik tanácskozás résztvevői ugyanis felkerekedtek, átmentek a Markó u. 27-be és azt mondták: Gondoljátok meg! Alakítsuk meg együtt az egyesületet, hisz az ügyészi szervezet is egységes, egy a hivatásunk, azonosak a céljaink. Nem képezte hosszas vita tárgyát a javaslat, hisz az egyetértőknek nem volt min vitatkozni. Még egy óra sem telt el, a tanácskozás már döntött:

1.) kimondta az Ügyészek Országos Egyesületének megalakulását,

2.) elfogadta az alapszabályát és

3.) megválasztotta első tisztségviselőit.

Az egyesület alapító tagjai hittek abban, hogy az új szervezet céljait megismerve annak hamarosan megsokszorozódik a taglétszáma, ezért az alapszabály csak a nyilvántartásba vételhez szükséges alapvető kérdéseket tartalmazta, a tisztségviselők megbízatása is a közeli jövőben összehívandó küldöttgyűlés döntéséig tartott. A végleges alapszabály megalkotására bizottságot hoztak létre. A megalakulást követően valamennyi ügyészségen egyszerre türelmes és lázas szervező munka folyt. A megválasztott tisztségviselőkhöz szinte nap, mint nap érkeztek a híradások, hogy egyik, vagy másik főügyészséghez tartozó ügyészek megalakították az egyesület tagozatát, megválasztották annak ügyvezető testületét és az Egyesület legfelsőbb szervének tanácskozásán őket képviselő küldötteket.

Az Ügyészek Országos Egyesülete 1990. február 26-án alakult meg, csupán 36 taggal. Az ideiglenesnek tekintett alapszabály alapján a szervezetet a Fővárosi Bíróság 1488. sorszám alatt 1990. március 14-én vette nyilvántartásba.

Az előzetes vélemények és gondolatok figyelembe vételével elkészült az új alapszabály tervezete és a tisztségviselők 1990. április 25-ére a Tagozatok közel 40 küldöttét tanácskozásra, az első Küldöttgyűlésre hívták. E Küldöttgyűlésen azonban nemcsak a Tagozatok küldöttei vettek részt. A Legfelsőbb Bíróság magasföldszinti tanácsterme zsúfolásig megtelt, hisz igen sokan fordultak érdeklődéssel a szervezet felé, akár egyetértettek annak céljával, akár nem.

Tóth Mihály a küldöttgyűlés levezető elnöke az ülést a következő szavakkal nyitotta meg: "Történelmi pillanat ez, hogy a magyar igazságszolgáltatás történetében második alkalommal szerveződött az ügyészi szervezet egyesülete".

Majd a hajdani egyesület első elnöke Grecsák Károlynak 1907-ben az alakuló küldöttgyűlésen elhangzott beszédéből idézett ma is aktuális gondolatokat: "Amit kérünk azt a köz érdekében kérjük avégből, hogy hazánk jogszolgáltatásét olyan szilárd alapra fektessük, amelyről mindenki megnyugvással állíthassa, hogy valóban fundamentum, mert hiszen senki nálunk nem tudhatja, nem érezheti jobban annak a tételnek az igazát, hogy az igazságosság rendíthetetlen alkalmazásán alapul mindenki felett az állam fensége és szentsége. Viszont ezeknek a céloknak elérése csak úgy lehetséges, hogy ha az igazságszolgáltatás mindegyik közege hivatásának magaslatán áll, a kiképzését mennél tökéletesebbé, és ezzel együtt működését mennél megnyugtatóbbá teszik, és ha ugyanakkor nem csak alkotmányos biztosítékokkal, hanem a valóban kielégítő anyagi eszközöknek nyújtásával a magánéletben is minden irányban olyan függetlenséget biztosítanak, hogy a haza minden polgárának meg nem ingatható meggyőződésévé váljon az igazság minden kiszolgáltatója csak jól járhat el."

A küldöttgyűlés feladata a véglegesnek minősített alapszabály elfogadása (és hogy ez a kifejezés helyén való, bizonyítja: az elmúlt 10 év alatt már öt esetben az módosításra került) és a tisztségviselők, bizottságok megválasztása.

Az alapszabály tervezetnek szinte minden pontja, de néha még minden szava is igen felelősségteljes - és olykor heves - vitára adott alkalmat.

A főbb vitatott kérdések:

a Heves Megyei Tagozat képviselője felvetette, hogy az alapszabálynak legyen preambuluma, amely megfogalmazza az egyesület politikai függetlenségét, önkormányzati jellegét és alapvető célját, amelyet a küldöttgyűlés nagy többséggel elfogadott.
Igen éles vitát váltott ki az a kérdés, hogy az egyesület kizárólag szakmai szervezet legyen-e, vagy pedig vállalja fel tagjainak szociális érdekvédelmét is, továbbá eszközeivel segítse az ügyészek tudományos, kulturális és sporttevékenységét.

A küldöttgyűlés késő esti óráiban került sor a tisztségviselők és bizottságok választására.

Az egyesület elnökévé Hajdú Máriát (Főváros), ügyvezető titkárává Hegedűs Andrást (Pest megye) és gazdasági titkárává Molnár Gábort (Legfőbb Ügyészség) választották meg.

A küldöttgyűlésen a megválasztott elnök, dr. Hajdú Mária zárszavában megfogalmazott gondolatok hatották át az Egyesület elkövetkező munkáját.

"Sok mindent ígérhetnék most, de felesleges. Egyetlen egy dolgot tudok megígérni, a vezető társaim nevében is, hogy az Önök, a Ti segítségetekkel igyekszünk a ránk bízott feladatot minél jobban és minél eredményesebben ellátni és lehetőleg úgy, hogy ez az egyesületi dolog ne fulladjon kudarcba. Ne hagyjuk! Mindannyiunknak minden tevékenységénél az járjon az eszébe, hogy ez a mi egyesületünk, és ezért dolgozunk, hogy ez az egyesület hallassa mindenütt a szavát, a mi érdekünkben. Bár elhatároztuk, hogy az egyesület csak a tagjait képviseli, azonban mindannyiunkban mindig ott legyen, hogy tevékenységünkkel azért az ügyészi szervezetet is kívánjuk erősíteni, hiszen az ügyészi szervezetbe az elmúlt évek során nagyon sok idegszálunk beleépült és mindannyiunknak nagyon kedves ez a szervezet. Azt hiszem, hogy azok a kollegák, akik egyelőre vagy soha sem lesznek az egyesület tagjai, nem fogják tőlünk rossz néven venni, ha esetleg az egyesületi tagok érdekében való fellépéssel az ő érdekeiket is védjük, segítjük és talán esetleg ki is vívjuk."

Aztán - sikerekkel és kudarcokkal - a munkás évek következtek.

A közel tíz év történéseire visszatekintve a paletta igen sokszínű. Az elhatározások egy részét tett követte, míg más tervekből soha nem lett valóság, vagy azért, mert a cél aktualitását vesztette, vagy azért, mert elérésének "nem adódtak színterei". Újabb "tennivalók" is akadtak bőven, sőt volt, amikor váratlan események kényszerítették ki azt, vagy "tálcán kínálták" a kedvező megoldást. Az Egyesület Választmányára és tisztségviselőire várt a feladat, hogy a célokból programot formáljon, és megtalálja a megvalósítás útjait is. Sorsfordító éveket éltünk meg, és nemcsak mint ügyészek. Az Egyesület első évei egybe estek a rendszerváltás éveivel, és ezeknek hatásai alól nem tudtuk, és nem is akartuk kivonni magunkat.

Az Egyesület 1990. májusában tartott első Választmányi ülésén - igen heves vita után - egyértelműen megfogalmazódott, hogy - az akkori körülmények között - elsődleges és alapvető feladat a tényleges szakmai érdekvédelem, amelyhez a feltételek korántsem voltak adottak. Az Egyesületet sem az ügyészségen belül, sem azon kívül még nem "jegyezték". Ezért meg kellett küzdeni! A válasz fórumait kellett megtalálni akkor, amikor az Egyesületet meg sem kérdezték. Az ügyészi szervezeten belül az elfogadtatás szerencsére igen hamar megoldódott, de más - az ügyészség életét nemcsak befolyásoló, de meghatározó - állami szerveknél ez két-három éves kemény munkát követelt meg. Végül is úgy tűnt: sikerült elérni, hogy az ügyészséggel kapcsolatos jogszabályok tervezeteire már előzetes észrevételezésre megküldjék, és szinte természetes volt, hogy részt vettünk azok Alkotmányügyi bizottsági megvitatásán is, ahol elmondhattuk a véleményünket, és azzal is dicsekedhettünk, hogy az fontos kérdésekben elfogadásra is talált. A szerencse azonban forgandó! ... Az érdek-képviseleti munka természetesen nemcsak a jogalkotással kapcsolatos egyesületi véleménynyilvánításban merült ki. Az igazságszolgáltatás akkori nehéz helyzetét ismerve kapcsolatokat kerestünk az e területen tevékenykedő más társadalmi szervezetekkel és szervekkel abban a reményben, hogy közös akarattal tudunk valamit tenni a jobbítás érdekében.

Az Egyesület tagjai az érdek-képviseleti, érdekvédelmi tevékenységet mindig igen széles körűen értelmezték és fogták fel. Ide tartozónak tekintették nemcsak a szakmai és egzisztenciális kérdéseket, de az oktatási, tudományos, sport-, kulturális tevékenység támogatását is. A munka itt is elindult.

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1999/1., 1999/2., 1999/3. és 1999/5. számaiban)